2010. február 17., szerda

50 olvasó

Köszöntelek Evódia. Nemcsak téged, hanem 1-5Oig mindenkit.
Talán nem tudja mindenki: nagyon szeretek fényképezni. Talán örököltem édeasapámtól. Neki még mindig megvan az előhívó laborja is. Fekete-fehér, de nem baj. Manapság újra divat!
Mennyit ültünk ott a sötétben, alig pislákoló speciális lámpával világított kis kamrában.
Lestük ahogy életrekel a fehér papíron a körvonala valaminek... Na, nem tartok előhívó leckét.

Ezt a képet nagyon szeretem.
Hattyú a Temzén.
Nézegeti magát...
Ugye egyedi vagyok? Pedig olyan átlagnak néznek az emberek.
Minden hattyút olyan egyformának. De ők sokszor magukat is annak látják...
Fehér ember a feketét,vagy fekete a fehéret. Mindegyik a maga helyén azon agyal: vajon hogyan tudják ezek megkülönböztetni egymást...
Nézzem csak közelebbről...
Igen, teljesen egyedi alkotás!

Egyetértek. Teljesen egyedi alkotás minden egyes olvasóm is.
Értékesek.
Nagyon!


Ez a fekete gyöngyszem nem a Temzén úszkál. Ugyanott fényképeztem ahol a pónit Áronnal.






1 megjegyzés:

Kriszta írta...

szép hasonlat!