2010. február 16., kedd

Emlékezz vissza az útra



és Megtartódat áldd, bármilyen sok volt a próba az mind javadra vált...
Ezt az énekrészletet lehet a Zenekuckóba kellett volna írjam...
De ideszántam.
Keresek képeket a gépen. Figyelem mi is történt az elmult (lassan) 1O év alatt életünkben.
Július közepén tíz éves házasok leszünk.
Menyegzőnk után kevéssel Szeptember 1-én álltunk munkába Krasznán. (Szilágy megye)
Isten kegyelme vette körül életünk. Formált szenvedés által is. Megendegte, hogy bőrünkön érezzük "Fű az életünk" ami pillanatok alatt elszáradhat.

Visszapillantás.
Mikor Pál megkérte a kezem Bibliaiskolában tanultam Angliában. Ő egy konferenciára érkezett oda '99 Decemberében, és érkezése estéjén megkérte a kezem. Azelőtt soha nem beszélgettünk együtt "ilyen" témában. Az év nyarán láttam egy konferencián, és egy Chapel Project-en (egy hetes imaház építés) ott voltam én is pár napot, mivel körzeti munka volt, személyesen nem beszélgettünk. (Elmondása szerint ő ott lett fülig szerelmes...) Meglepett vele alaposan, át is értékeltem az életem. Ugyanis, sok nehézségen mentem át már addig és úgy gondoltam, nekem nem tenne jót a házasság. Erős elhatározásom volt, hogy nekem nem kell férjhezmenni. Úgytöbb éreztem sokszor, hogy még én sem értem magam, hogyan tudom majd megértetni magam még mással is. Aztán az igényeim sem 16 éves szinten voltak... Belegondoltam, hogy a férjemre fel kell nézzek, tisztelni kell, engedelmeskednem kell neki, és ha nem tudok felnézni "rá" házasság előtt, akkor utána sem lesz könnyű. Brassóban voltam '99 Januárjától pár hónapot, és ott láttam egy családi képet a Borzási testvérekről. 5 fiútestvér, mindenkinek családja kivéve egyet...
Akkor dobbant egy nagyot a szívem... hát Egy van, akire igazán fel tudok nézni, de az nem kér meg SOHA! Ezért nem is álmodoztam róla, amikor eszembejutott mindig elűztem a gondolatát is. Habár Borzási Gyuláéknál voltam akkor -könnyen kitalálhattátok- (Márta rokonom) Pállal nem találkoztam.
Márpedig csodák vannak... 24 éves voltam mikor Pál megkért. Első gondolatom az volt: húúúú, hát szabad szeretni! A második: jaaaaaaaj ez lelkipásztor lesz! Na, arra én képtelen vagyok hogy pásztorfeleség legyek. Zsoltárokból olvastam akkor. Mikor olvastam Zsolt 18,3o (Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom!) ... világos lett minden. Itt nem arról van szó hogy ÉN mire vagyok képes. Mire vagyok képes az Úrral!?!
Nélküle semmire. Vele bármire.
Eljegyzésünk Áprilisban volt, azon a hétvégén amikor Anligából hazaértem.

Visszatérve a Bibliaiskolai évre, itt egy néhány kép az iskola épületéről és a kertről.


Januári kép: feledhetetlen hóvirágtakaró, és még van ettől több is csak itt szépen látszik az épület is.


A kert ahol dolgoznunk is kellett. Hatalmas munka: őszi falevelek gereblyézése ill. fűnyírás...


Mindenki kedvenc fája...


7 megjegyzés:

Kiskukta írta...

De jó, hogy meséltél erről! Pál csoportjában voltam egyszer a Hargitán, mikor friss házasok voltatok, akkor ő elmesélte az ő szemszögéből a lánykérést, de jó volt a te szemszögödből is olvasni!

Annácska írta...

Nagyon szeretem az ilyen bejegyzéseket, gondolatokat és csodálom Istent, hogy úgy rendezi a dolgokat hogy mindenkinek egy nagyon egyedi megismerkedési storyja van:)
Isten áldjon meg titeket, az új munkamezőn, habár én jobban szerettem volna, ha még maradtok...:)

Kriszta írta...

Anna, ezt megérte leírni ide is!:)

marika írta...

köszi hogy leirtad!Nem ismertem a történetet!:)Örülök nektek!Áldjon az Ur titeket!

Anna írta...

Köszönöm, kedvesek vagytok. Azért jó tudni, hogy el is olvassák, ha már leírtam. Főleg hogy hosszúra sikeredett, pedig mennyi izgalmas részletet kihagytam...

Agica írta...

Megneznem en is azt a hoviragos viragos kertet. Nagyon szeretem en is a hoviragot ... de a havat mar nem ...:)

Szep visszatekintes ... de erdekes ... :)

Agica írta...

Megneznem en is azt a hoviragos viragos kertet. Nagyon szeretem en is a hoviragot ... de a havat mar nem ...:)

Szep visszatekintes ... de erdekes ... :)