2010. február 17., szerda

Visszapillantás 3.


Egy érdekességet még megemlítek a bibliaiskolában töltött félévről.
Az én napi programom olyan volt, hogy délután szabad voltam pár órát amíg Emil oviban volt, mert Áron akkor aludta déli álmát. Így a délutáni órákban egy kis üzletben dolgoztam mint önkéntes.
Az itteni "Second Hand" boltokhoz hasonló Charity Shop-ban. Vagyis "Jótékonysági bolt".
Rengeteg van belőle Angliában. Ezek az üzletek abban különböznek a mi turkálónktól, hogy az "áru" a néptől érkezik. Használható de megunt, kinőtt, nemtetsző ajándékok kerülnek be. Nemcsak ruha, elektronika is, könyvek, edények stb.
Minden ilyen jótékonysági boltnak megvan a célja, hogy mit támogat a befolyt összegből. Ahol én voltam az a helyi kórházat támogatta. De van sok más. Rákkutató intézetet, vakvezető kutyákat nevelő szervezetet stb. támogató üzletek.
Általában kevés alkalmazott van, legtöbb munkát önkéntesek látják el. Ez a bolt magamkorú önkéntest rég nem látott, szegény mamák hálálkodtak is, mert sokszor kellett cipekedni és legtöbbjük felül volt a 7O-en!
Az önkéntesek munkája abból áll, hogy átvegye a holmikat az ajándékozótól, (szélesen mosolyogva megköszönje) átválogatni, rendszerezni, árazni, ha semmire se jó kicipelni a nagy kukába. A ruhák cetlijére mindig 3 dolgot írtunk. Amikor épp áraztunk, hányadik hétben vagyunk, a ruha mérete és ára. Megfigyeltem, hogy rendszeresen átfésültették velünk a kinntlevő ruhákat. Ha 3 hetet kinnt ült és nem vette meg senki, ment a ruhabegyűjtő központba. Nem tartották a vállfán fél évig!

Egyik barátnőm mondta, jó volna nálunk is ilyen üzlet! Ő lenne az első aki pár zsák ruhával beszáll! Nem is rossz ötlet...

A képen Heather és férje. Heather állandó munkásként dolgozott. És nagyon sírt amikor eljöttünk onnan...

1 megjegyzés:

Maresz írta...

Szép idők - nektek is, nekünk is! Ahogy olvastalak, eszembe jutott, mikor mind összegyűltünk ... ajándék volt az az év mindenkinek, még akkor is ha voltak apró gondjaink. Persze a férjeinknek nehezebb volt, mert ők minden nap könyvtáraztak, irtak és tanultak! És hasznosak voltak a túrkálók is. Mennyi jó ruhát vettem a lányoknak (amit vittem, kinőtték) és sok játékot! Még tőled is kaptam ruhácskákat:). Emlékszem azt, mondtad, hogy úgy válogattad, mintha a tieidnek vinnéd haza:). Látod, most már van kislányotok is:)). Jó emlékezni:)).