2010. március 8., hétfő

Március 8.


Kép: "néhány" évvel ezelőtt Donna barátnőmmel egy konferencián. Itt éppen kastélylátogatás.

Ma észrevettem a blogokon, hogy arat a nőnap téma.
Írogatják, hogy mit kaptak erre a jeles napra a családtagoktól stb.

Mit kaptam? Egy hatalmas puszit, boldog nőnapkívánást, és indult is a Drágám Váradra tanítani. Ilyenkor általában hazatértekor szokott egy kis meglepit hozni.

Magamról nem írok, hogy is érzem magam e jeles napon.
Majd utólag, ha letisztázódnak dolgok egy-két orvoslátogatás után.

Talán annyit, hogy lehet megártott a sok jó. Így szokták mondani: "jóból is megárt a sok..."
Tegnap Lónán voltunk, jól éreztük magunkat.
Lakásunkban váratlan és kellemes meglepetések értek minket. . HÁLA, mindenkor mindenért. Most ezért!
Ebéd után Otniel (a Salomé testvére) meglepett egy csodaszép szobanövénnyel. (Köszönöm szépen itt is.) Esteli alkalom után is kaptam egy szépséges virágot Albert testvértől. Az a hatalmas ajándék meg ott fenn a konyhámban... még most is azon gondolkodok, hogy tényleg jól láttam???! Pedig persze, hogy jól láttam.

Tegnap sokat tanultam.
Délután például a "Ki a legnagyobb" volt a téma.
Még ha a 12 apostol is kísértésbe esett, hogy egész úton ezen vitatkozzon, a mai keresztyénekkel is megtörténhet ugyanez.
A Mester végighallgatja ezt a nem túl építő beszélgetést, aztán jön az oktató rendreutasítás.

Máté 18,1-14
Vajon ki nagyobb a mennyek országában?

I. Aki azt imitálja, akit Jézus ajánl: az alázatos kis gyermeket (1-4). A tanítványokkal ellentétben, egy kis gyermek nem törekszik társadalmi státusz elérésére. A tanítványok a fölött vitatkoztak az úton, hogy vajon ki a nagyobb közöttük. Ezekhez hasonlít Diotrefesz, aki elsőséget kíván a gyülekezetben (3János). Erre Jézus egy kis gyermeket állít eléjük, hogy azt kövessék. Azt, aki nem a nagyságon gondolkodik. Egy kis gyermek ki van szolgáltatva a szüleinek, és rá van utalva édesanyja gondozására, valamint édesapja védelmére. Nekünk is meg kell aláznunk magunkat, mint ahogy a kis gyermek teszi. Ne a pozíciókon gondolkozzunk, se ne egymáshoz hasonlítgassuk magunkat, hanem önmagunkat megalázva bízzunk Istenben, mint a gyermek szüleiben, és hagyatkozzunk Atyánkra, mint a gyermek apjára. Tehát ne próbáljunk magunkban bízva, önállóan, és Istentől függetlenül a magunk lábán megállni (ahogy a világban szokás tenni), hanem Istentől függjünk teljes mértékben, mint a gyermek a szüleitől, és hagyatkozzunk gyermeki hittel Atyánkra.

II. Aki azt fogadja be, akit Jézus ajánl: akik Benne hisznek (5-9). Sokszor azt gondoljuk, hogy az tesz minket naggyá, hogy milyen nagy ember fogad be bennünket, vagy hogy milyen nagy embert fogadhatunk be mi magunkhoz. Ha egy államelnök jönne a lakásunkba, biztos, hogy nagynak éreznénk magunkat. De Jézus csak egy kis gyermek befogadására bízza a nagyságot a mennyek országában. Mi ebben a nagyság? Hát az, hogy a szóban forgó gyermek hisz Jézusban! És ha olyan valakit fogadunk be, aki Jézusban hisz – még ha kis gyermek lenne is az – akkor magát Jézust fogadjuk be, azaz magát a királyok Királyát. Nálánál nagyobbat aztán már nem fogadhatunk be a házunkba. A világ számára ez azért csaló, mert Jézus most nem pompába öltözött királyok képébe jön hozzánk, hanem sokszor kis gyermekek vagy az ő legkisebb atyjafiai képében. De ha mi mégis befogadjuk ezeket, akkor magát Jézust fogadjuk be általuk. Tudtunkon kívül angyalokat vendégelünk meg. Tehát ne botránkoztassuk meg a Jézusban hívő kicsinyeket, hanem fogadjuk be őket (és ne a világ szemében nagokat), hogy majd nagyok lehessünk a mennyek országában.

III. Aki azt keresi, akit Jézus ajánl: a kicsinyeket (10-14). Nem minden kis gyermek hisz Jézusban. Ellentétben az előző esettel, ebben a néhány versben olyan gyermekekről van már szó, akik elvesztek, mert eltévelyedtek az atyai háztól. Olyanok, mint az a bárány, aki eltévedt a nyájtól, és nem találja a visszafele vezető utat. Igen ám, de a kis gyermekek megkeresése és felkarolása nem számított erénynek az ókori világban. A szívtelen római férfiak azt a csecsemőt, amelyiket már nem kívánták, kivitték a mezőre és ott magára hagyták, hogy haljon meg étlen-szomjan. Ezzel ellentétben a keresztyén férfiak és nők az ilyen síró gyermeket megkeresték, hazavitték és felnevelték. A világ szemében ez akkor nem tűnt nagy cselekedetnek. Az volt a nagy, aki férfiasan harcolt a kitűzött világi célok eléréséért, még ha az „megkövetelte” a nem kívánt magzatának az elvetését is. Ezzel szemben Jézus szerint az a nagy, aki azokat keresi, amik kicsik, elveszettek és megvetettek. Például, a gyermekeket. Tehát ne azt keressük, ami a világ szemében nagy (a karriert, stb.), hanem azt és azokat, akiknek keresése és megtalálása Jézus szemében nagy. Mi ne utáljuk a gyerekeket, hanem keressük és szeressük!


UI. mire mindezt befejzetem az én Pálom is hazaérkezett tulipánnal...

3 megjegyzés:

Johanna írta...

Orvendek, hogy jol ereztetek magatokat Lonan. Kosz a megjegyzest a blogomon, tovabbi jo hetet Isten aldasaval.

Quilt Online írta...

you receive a gift of Spring blog

rebeka írta...

Mindenert Isrtene a hala.SZERETETTEL!