2010. augusztus 27., péntek

Nosztalgia

Nicsak mire akadtam...
3 éve Húsvét után, szeretett Szüleink házassági évfordulóján készült kép.
Hugom (aki NAGYON ügyes) készítette a tortát, én vittem a virágot (kiskertemből).
Nagyon szeretem ezt a képet. Idegennek értéktelen, nekem drága.

Eddig még egy fényképen sem láttam, hogy hasonlítunk mi azért egymásra egy kicsit a hugommal. Ezen a bő 3 éve készült képen azért megfigyeltem még:
1.Akkor épp Telmát vártam (nagyon szerettem azt a vászon kismamaruhát!!!)
2.Pál esése óta sokat őszültem (na meg persze 3 évet "öregedtem") és azért látjátok hogy van kitől örököljem az őszülési hajlamot!
3. Megmaradt néhány plusz kilóm...
4.Jól állt így a hajam (alig várom, hogy visszanőjön bármit mond a fodrászom)


5. Nagyon hamar repülnek az évek! Ahogy az első képet elnézem, és eszembejut gyermekkorom, mintha csak most kezdtem volna az iskolát, és nemsoká az én másodikom is iskolás lesz...
Még szűk 2 év és szüleim 4O éves házasok?!?!
Milyen fontos kihasználni a mát!

"Az évek gyorsan tovaszállnak, ahogy a szél a szárnyain..."

7 megjegyzés:

sedith írta...

Ugyanilyen gondolatok kavarognak néha bennem is. Sőt, mind gyakrabban és gyakrabban... És... tudja fene... fáj, hogy eltelt a múlt és el fog telni a jelen is.

Ezek olyan dolgok, hogy órákig írhatnék róluk, a végére nem érkeznék úgy sem, sőt, megnyugvást sem hoznának, csak újabb és újabb gondolatokat...

Jól néztél ki, és most is jól nézel ki. Most másabb vagy, de az természetes. Tudod, állandóan hajszolunk egy régmúlt ábrándképet holmi 50-60 kilós csajsziról, aki valaha voltunk, de ha jól belegondolunk, egyszerűen nem is lehetünk olyanok már. Mert nem úgy van a szervezet berendezve.

Nem láttál hátulról dögös nőt, és amikor megfordult vagy eléje kerültél, elhűltél, milyen vén, ráncos? Nos, én ilyen "hátul líceum, elöl múzeum" nem is akarok lenni. Akkor már inkább legyen néhány plusz kilóm, de legalább ne legyek nevetséges. Mert azért, az egészség érdekében is, érdemes vigyáznunk, hogy a plusz kilók mégse szaporodjanak túlságosan el. :)

Szerintem is hasonlítasz a húgodra, bár nekem másfajta hasonlóság a szembetűnőbb: Húgod tiszta Édesanyád, Te pedig Édesapádra hasonlítasz inkább.:)
Sokszor puszillak.:)

iri írta...

Kedves bejegyzes!Olyan kedvesek a szuleid.Orvendek hogy lattam.Aldjon meg az Ur titeket!

Anna, írta...

Kedvesek vagytok.
Edith, nagyon igazad van... Azért jegyeztem meg, hogy egy kicsit hasonlítunk a hugommal, mert sokak szerint egyáltalán nincs közös vonásunk pontosan az általad említett okok miatt is. (Ő egyértelmüen anya lánya én meg apáé.)
Másik dolog. Régebben olvastam egy cikket egy magazinban, (Lidia vagy Ethos???) a cikk címe kb. "Mindenki sokáig akar élni de senki nem akar megöregedni" Volt egy nagyon ráncos idős néni képe mellékelve a cikkhez. Éppen azelőtt foglalkoztatott a sok kidobott pénz amit az emberek plasztikai sebészetre költenek ráncok eltüntetésére. Ejha milyen igaz, éljek sokáig, csak meg ne öregedjek... Ez a mentalitás dominálja a reklámokat is. Na, de az meg külön téma.
Az élet rövid. Talán harmincon túl tudatosul az emberben jobban. Bennem akkor lett fájdalmas felismerés amikor férjem szüleit temettük. Rövid, rövid, rövid az élet... Épp ezért kár haragban lenni, vitatkozni apróságokon, stb.
Pontosan ezért fontos Istennel való békességünk is...

Altair írta...

Nagyon jó ez a kép a szüleidről. Látszik, hogy a nap tele volt szeretettel és látszik, hogy aki a képet készítette mennyire szereti az ünnepelteket. :o)

Szerintem te is bátrabban öltözhetnél színesbe. :o)

Anna, írta...

Köszönöm Altair. Igazából nemcsak az a nap, de szüleim házassága tele volt/van szeretettel (felhők azért akadtak és akadnak de a szeretet azért megmaradt)!Most már virulok a szivárvány szinte minden színében (no azért nem egyszerre!) csak annak idején a kismama ruháim eléggé egyszínüek voltak...

sedith írta...

Anna, gyere hozzám játszani!:)

Zsotza írta...

Nagyon jó képek!! (A derűs arcok,és a házikó-torta) Isten áldása kísérjen Benneteket!