2010. szeptember 16., csütörtök

Érzelmileg

fokozottan kimerítő volt az utóbbi néhány hét.
Nem óhajtok most mindent leírni, a lényeg az, hogy minnél közelebb került az iskolakezdés időpontja, annál nagyobb gombóc nőtt a torkomba.
Nem tudtuk volna eldönteni, mit tegyünk, engedjük Áronunkat iskolába vagy sem.
Most már eldőlt. Előkészítőt fog járni, csak legyen vége már az orvosi kivizsgálásokank. (Tavaly román előkészítőt járt.)
Annyira nehéz volt a hétfő, ahogy ott álltam az iskolaudvaron, elnéztem kortársait, el kellett hallgassam a sok (jóindulatú) tanácsot nemtudomhányadjára, hogy miért is lenne jó ha mégis iskolába adnánk a gyermeket.
Majd jön a sokszor hallott "hááát ti tudjátok..." - amiben az a legrosszabb ha a közelben levő gyermekemet úgy mustrálják mint egy rakás szerencsétlenséget. Ó, nem vagyok én vak! (Nem vittem Áront, pedig az óvoda évnyitója is az iskolaudvaron volt megtartva. Dehát, honnan tudtam volna? Itt nem szokás az újonnan érkezett embereket értesíteni a helybéli szokásokról. Menet közben kell tanulni úgy látom!)
Azért megjegyzem, volt olyan anyuka is, aki egyből elfogadta, hogy nem adjuk a gyermeket iskolába!
Aztán az igazgatónővel kellett volna találkozzak, aki éppen foglalt volt. Addig is, megkerestem a tanítónénit, aki az igazgatónővel való egyeztetésről mit sem tudva, próbált nagyon kedvesen arra bírni, hogy a gyermek mégis iskolába menjen.
Ebben a beszélgetésben már az volt a fájdalmas, hogy olyan de olyan empátiával bíró nővel beszélgettem, hogy belejajdult a lelkem, hogy ezt a jó oktatót "elszalasztjuk".
Biztosan jó lesz a következő is (csak őt még nem ismerem, nem beszélgettem vele).
Aztán az igazgatónő is szabad lett, de már nem volt lelki erőm bemenni hozzá.
Mire hazaértünk az iskolából, úgy éreztem idegroncs vagyok.
Közben vendégeink voltak. Bárcsak félrementem volna, hogy jól kisírjam magam!!!
Csak én nem szeretek sírni ha más is van a háznál. Olyan irritálható voltam egész délután és még vásárolni is kellett az elsőszülöttnek.
Végül kimentünk a botanikuskertbe. Nyugtató volt.
Estére kifáradtam testestől-lelkestől.

Végülis, azért szántam rá magam erre a bejegyzésre, hogy talán egy iciripicirit érezzetek a rajtam levő teherből. Úgy érzem most már nem birom elviselni ha még mindig vitáznom kell ebben a témában.
Szeretném ha mindenki elfogadná a döntésünk, ha mégsem bizonyul jónak a következményeit mi kell cipeljük.
Kívánok mindenkinek sikeres tanévet, ott ahol van: otthon, óvoda, iskola, egyetem...


Emil leckét ír!

... de én Uram, Benned bízom!!!

Ui. Nehogy félreértés essen! Itt (és nemcsak a helyből adott vélemények) mind jóindulatból származó tanácsok voltak!!! A baj velem van, erőm véges volta miatt, nem tudok érvelni többet a témában.
Ugyanakkor "kellett nekem " ez a tapasztalak is, hogy mégjobban odafiygeljek másokra.
Sokszor modok én is "okos" dolgokat másnak, de nem biztos hogy ismerem a teljes hátteret. Szeretnék, sokkal érzékenyebben odafigyelni az emberekre...
Lehet egyoldalúnak tűnt ez a bejegyzés, de inkább csak arról szólt ami fájdalmas és nehéz volt.
Vannak kedves tekintetek is, nem csak lesajnálóak. Vannak kedvesen érdeklődő emberek is. Isten általuk (is) tartotta és tartja bennem a "lelket".
Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, szivesen veszem ezután is kedves érdeklődésetek.

14 megjegyzés:

Piroska írta...

http://www.youtube.com/watch?v=TMJgAtR8Wts&feature=related

iri írta...

S az Ur meg is segit!

mutter írta...

nyugodj meg. Isten ad békességet és erőt is a döntéseink következményéhez, ha benne hoztuk meg. és én tudom ti úgy tettétek. és ő azért adott két fület az embernek többek között, hogy néha ha az egyiken bement valami a másikon kijöjjön. ezt könnyű mondani, tudom, nekem is nehéz (lenne). én sokáig bántam, hogy Danit nem tartottam még itthon egy évet (pont egy jó tanítónénit nem akartam elszalasztani), most már megtanultam, hogy Isten ad erőt a döntéseink következményéhez és még a javunkra is fordítja! puszillak. jó, hogy már kisírtad magad, mert délre "visszaküldöm" a vendégeket:D -veled merek humorizálni:P

Altair írta...

Minél később megy iskolába a gyerek, annál ügyesebb lesz - ez az én tapasztalatom. Az én kiselsősöm idén januárban lesz 8 éves. Azonkívül mivel ő lesz a legnagyobb az osztályban, nem köt bele a többi gyerek. ;o)

Szerintem - bármi is volt az ok - jó döntést hoztatok! Nekem is mondogatták tavaly az óvónénik, hogy a fiam unatkozni fog náluk, mert nagyon okos és már kevés neki az óvoda. Tavaly mégis azt mondták, hogy jó döntést hoztunk, hogy maradt még egy évet, mert elég kis szeleburdi. Szerintem a szülőnél senki nem ismeri jobban a gyereket.

Rázd le magadról az okoskodók véleményét! ♥

Anna, írta...

Piroska, te aztán értesz hozzá(m)! Nagyon köszönöm.
Iri drága, ÁMEN!
Evódia, köszönöm a humort is.
Altair, jó lecke volt ez nekem, hogy én ne legyek okoskodó... Köszönöm hogy leírtátok a tapasztalatokat is. Kevésbé érzem magam kakukktojásnak. (Mintha az enyém lenne az első gyermek aki 8 évesen megy iskolába... hajaj.)

Maresz írta...

Szerintem is fölösleges a magyarázkodás, ha már eldöntöttünk valamit és vállaljuk érte a felelősséget. Sok-sok erőt kivánok neked!
“Annak, aki vár, az idő minden ajtót kinyit.” (kínai közmondás)

Névtelen írta...

Az Úr erősítsen tovább is!
Megnyugtatlak, h a rábeszélések többsége a tanügy érdekeit képviseli, nem a gyerekét. A megnyitó ünnepélyre soha nem vittem el óvodás gyerekeimet, feleslegesnek tartottam. Majd még beszélgetünk. (Gyöngyi)

Erika írta...

Anna! en is majdnem 8 eves voltam mikor suliba kezdtem jarni es nem bantak meg szuleim h kesobb adtak:) es sok erot es turelmet kivanok neked:)

Mike Adina írta...

Barkát mi is későn adtuk. Egyszerűen abból a megfontolásból, hogy lesz még ideje tanulni eleget, mert ha egyszer elkezdi, nem lehet csak úgy abbahagyni...
Nem volt mit megbánni rajta.

Abigél írta...

Mi sem bántuk meg hogy a kisebbik fiunk a nagycsoportot ismételte.Semmit se vesztet.

Mammka írta...

Nem tudtam,hogy ilyen nagy gondban vagytok!:(
Talán nem késő még most,amit leírok: az én harmadszülöttem 7 és fél évesen ment iskolába,szintén betegség miatt,de az másfajta.
Mindenki rá akart beszélni,hogy :ne csináld már,menjen suliba,az oviba unatkozni fog bla,bla....
Elvittem nevelési tanácsadóhoz,ez kötelező is volt,mivel az anyuka -én-makacsul ragaszkodott,hogy a gyereke maradjon még ovis.
Ott hála Istennek normális nőt fogtam ki.
ÉS maradt a gyerek az oviban,a legboldogabb éve volt.SOHA nem bántuk meg a halasztást,SŐT!
Minél később kezdi a sulit,annál jobb!!!!!

Veressné Ady Anna írta...

Én is azt tanácsoltam az unokáim szüleinek,hogy ha lehet ne adják 7év előtt a gyerekeiket iskolába.Adott esetben egyik-másiknál amikor igy döntöttek,nem bánták meg.
Tapasztalatból mondtam.Amelyik gyerekünket 7 év utén irattuk az iskolába,soha nem kellett segiteni a házi feladatokban.Önállóan dolgozott.A gyerekévek nem térnek vissza.Miért ne legyen gondterhek nélkül még egy évig?Játsszon még.Ő sem és ti sem fogjátok megbánni.

Györgyi írta...

Kedves Anna!
Megnyugodhatsz, biztos, hogy nem vagy kakukktojás! :)
Felénk egyre több gyereket tartanak + egy évet az oviban, minden különösebb indok nélkül.
Inkább azt a szülőt nézik ferde szemmel aki sürgeti a csemete iskolába adását.
Én csak azt tanácsolnám ne őrlődj azon ki mit mond, vagy gondol!
Élvezzétek ezt az évet, utána úgy is jön a sok kötelesség.
Tedd le az Úr elé a gondod, meglátod könnyebb lesz.
Isten áldjon benneteket!

Névtelen írta...

Kedves Anna!
Szerintem nagyon jol döntöttetek, hogy vártok még egy évet az iskolakezdéssel. Úgy gondolom kár elsietni. Az én fiam most kezdte 7,5 évesen, és én is sokat gondolkodtam rajta, hogy hagyjam e még az oviba? Az ovonő szerint hiperaktiv tünetei voltak az oviba, a pszihiater ezt nem erőssitette meg, hála Istennek az iskolába sincsenek (még) ilyen gondok. Én végül azért döntöttem az isi mellett mert a fiam nagyon nagy gyerek (137cm, 40kg). A kicsi fiam ,decemberben lessz 3 éves,ő most kezdte az ovit de rólla már most eldöntöttem, hogy +1 év ovi lessz( ő más alkat). A mai iskolai elvárások mellett, az a gyerek aki később megy semmit nem veszit, csak előnyei lehetnek a többiekkel szemben. Bocsi,kicsit hosszu lett. Isten áldjon titeket. Ildiko.