2010. október 5., kedd

Eszme

csere.
Mit szóltok hozzá?
Mi különbség van a között hogy egy gyermek árulkodik, vagy segítséget szeretne kérni olyan dologban amit nem tud egyedül megoldani.
Úgy próbáljuk nevelni gyermekeinket, hogy ne jöjjenek jelenteni minden semmiség miatt.
Megbántják egymást akkor kérjenek egymástól bocsánatot - bocsássanak meg egymásnak - mehet is tovább a játék.
Na, mi van akkor ha a gyermek kikerül a házirend szabályain kívül és a akikkel kapcsolatban van nem tudják mit kell kezdeni azzal, hogy "bocsáss meg" mert nem volt rá családi példa...

Sírva jött haza fiunk az iskolából mert nem akarnak játszani vele a fiúk. Az még nem is lenne baj mondta, de állandóan bosszantanak. Már odakerült a dolog hogy a nyakát szorongatták!
Ezért mondjuk kaptak is szidást a tanítónénitől.
Emil szeret iskolába járni, de most már odajutottunk hogy minden nap úgy megy el, hogy szorong. Anya ma mit csináljak ha ezt meg azt csinálnak velem. Mert a tanítónéni azt mondta ne árulkodjak... Én egyre csak bíztatom, bármit tesznek te vissza ne vágj, te csak legyél jó, hogy reád ne legyen panasz.
Az az igazság, hogy ő nagyon érzékeny a csúnya beszédre is. Itthon nem volt hozzászokva ahhoz hogy beszéddel gyakoroljanak rá lelki nyomást.
Mondja nekem szegény, hogy ő már nem bírja tovább. Azt mondtam, mondja meg a hősöknek, hogy ha nem tudnak vele beszélni szépen, akkor ne szóljanak hozzá semmit. Erre megfenyegették, hogy elverik. Hát tudni kell, hogy Emil összevont osztályba jár. 2-3 osztály. Van olyan osztálytársa aki termetre jóval nagyobb (pedig Emil se kicsi). Miután már fojtogatták, nem tudom tényleg mi a következő.
Nem akarom én úgy lefesteni a dolgot, hogy az én csemetém hibátlan. Biztosan van neki is hibája bőven!!! De egy félreértésből ide jutni, hogy már iskoléba se legyen kedve menni, szerintem túl sok!
Azt nem szeretném hogy én kellene emiatt felmenjek az iskolába "rendet rakni". Akkor aztán jönne a bosszantás, hogy niteni a pellenkás hozza az anyukáját...
Ti mit szóltok hozzá?
Mikor árulkodás valami és mikor segélykérés?

UI. megtörtént már az utcánkban való játszás közben is hogy egy fiúcska úgy ráhúzott Emil hátára (miközben Emil biciklizett!) hogy napokig ott volt a kék csík átlósan a hátán.
Sírva jött fel, Pál lement, a gyermek még ottvan -el se szaladt- nagy ártatlan képpel bejelenti: "én mondtam neki hogy adja vissza!" De, tudjátok neki nem ad elégtételt a visszacsapás!
Ha visszaüt vajon mivel megy haza az a másik? Megütött Emil... és elmondja hogy ő ütött először?
Azon is gondolkodtam, hogy nem-e a szeretethiány kiabál ilyen hangosan? Azért egy akkora gyermek kellene tudja, hogy az a másiknak fáj, és fájdalmat nem okozunk senkinek.
Lehet csak azért kötekedik hogy felfigyeljenek rá? Pedig Emil nagyon barátkozó típus. Amolyan "mindenkivel haver" gyerek.
Túl sok "horrort" néznek, és nem tudják mi a való világ?
Fogalmam nincs...

12 megjegyzés:

Csillagos írta...

Kedves Anna, ez szerintem már abszolút nem árulkodás, hanem segítség-kérés! Én azt hiszem a fiúcska tanítónőjének elmondnám ezt a helyzetet, hogy figyeljen jobban oda erre a csapatra. Úgy tapaszalom, nagyon durvák tudnak lenni a gyerekek, és nálunk például sokat segít, ha a szülő nagyon konkrétan a gyereke mellé áll. Ha te beszélgetsz a tanítóval, akkor a kicsid már nem vádolható árulkodással, és esetleg a tanerő elmondja azt is, hogy ő hogy látja a dolgot. Ne hagyd magad!!!

Szilvia írta...

en felmennek az iskolaba...mert elsosorban a gyermeknek sokat szamit ha a szulo igy is tamogatja...es biztonsagot adna neki!ugy latom itt tobb napos esemenyrol van szo,termeszetesen nem elsobol mennek fel, de ha mar felve megy az iskolaba, akkor ott valami nincs rendben...
ugy erzem, nekunk keresztyeneknek nehez ilyenkor, mert minden viszalyt el szeretnenk kerulni,ugy szeretnenk, ha a gyermekeink hamar beileszkednek...de ezzel szamolni kell, hogy nem epp igy van!, mert ha a gyermek otthon nem hall csunya beszedet, az iskolaban se fogja hasznalni...es hopa-mar ki van tagadva...sok bolcseseget a dolog kezeleseben...!

MSE :) írta...

Szia Anna! Van egy kedvenc könyvem"fegyelmezz megéri", de az is lehet hogy ismered, de még lehet olvastad is. Nekem nagyon sokat segített már idáig is a gyermeknevelésben, pedig még csak két éves Imike, de már feladja a leckét!
Nos éppen emlékeztem ebből a könyvből egy kérdésre amit egy szülő tesz fel az írónak kimásolom neked! Aztán lehet rajta elmélkedni megfogadni vagy elvetni. (nem 100%-ig az a szitu de nagyon hasonló)
"KÉRDÉS: Négyéves gyermekem gyakran szalad haza sírva, mert egyik kis pajtársa megütötte. Arra tanítottam, hogy ne verekedjen, de most pokollá teszik a kislányom életét. Mit tegyek?
VÁLASZ: Azt hiszem, bölcsen tette, amikor arra tanította kislányát, hogy ne verekedjen és ne bántsa a többieket, de az önvédelem más kérdés. A gyermeke könyörtelenek tudnak lenni a védtelen gyerekkel szemben. Amikor együtt játszanak, mindegyik a legjobb játékot akarja, és a szabályokat igyekeznek a saját előnyükre alakítani.HA azt látjuk, hogy pusztán egy játszópajtársuk orra alá helyezett, jól céllzott ökölcsapással uralkodhatnak, valaki előbb-utóbb megsérül. Tudom, hogy vannak olyanok akik nem értenek egyet velem ebben a kérdésben, de véleményem szerint meg kell tanítanunk a gyermeknek, hogy ha megtámadják, üssön vissza.
Nemrégiben beszéltem egy anyával, aki amiatt aggódott, hogy kislánya képtelen megvédeni magát. A szomszédságban volt egy gyermek, aki a legkisebb konfliktust is úgy intézte el, hogy becsapott a hároméves Anna arcába. A verekedős Brigitta nagyon kicsi volt és nőies, de sohasem érezte a megtorlás fullánkját, mert Annát arra tanították, hogy ne verekedjen. Azt ajánlottam az anyának, mondja meg Annának, hogy ha Brigitta megüti, üssön vissza. Néhány nap múlva hangos veszekedést hallott kintről, amit rövid csetepaté követett. Majd Brigitta sírni kezdett és hazament. Anna, mintha mi sem történt volna, zsebre dugott kézzel vonult be a házba, és magyarázattal szolgál: - Brigitta megütött. Tudod, segítenem kellett neki, hogy ne felejtse el: nem üthet meg többé. - Anna megfogadta a szemet szemért fogat fogért elvét, és a hatás nem maradt el. Brigittával azóta sokkal nagyobb békességben játszanak együtt.
Általánosságban elmondható, hogy a szülőknek el kell magyarázni a verekedés értelmetlenségét. De ha arra kényszerítjük a gyermeket, hogy passzívan állja, hogy jól elagyabugyálják, kiszolgáltatjuk hidegvérű kortársaiknak."
Nekem nagyon tetszik ez a "felfogás" hát döntsétek el, amúgy a James Dobson írta.
Kitartás!

Tündi Daika írta...

Szia Anna,
Én csak pedagógus szemmel tudok neked tanácsot irni... nálam is voltak, rossz gyerekek amikor tanitottam, és lehet az én jelenlétemben nem verték el a gyengébbet, de sokszor rajta kaptam őket, hogy a folyosón jol elagyabugyálták a szerencsétlent, mert ő "okos" tojás volt. Tehát a tanár vagy tanitonéni, nem sokat tud fegyelmezni, elso sorban azt kell megérteni, hogy a verekedős gyerekek, valószínű ugyanilyen háttérből jönnek. Természetesen ez nem jogositja fel őket az erőszakra. Most ami a fiad illetti, azt ajánlom, hogy beszélj a tanitonénivel, hogy kapjanak fegyelmit, esetleg büntetést, és ha nem változik a dolog, nyugodtan menj az igazgatóságra. Ő már nem pelenkás, de azért még kicsi hogy megvédje magát. Mindenképp valamilyen önvédelemre kell tanitani, ha neki az önvédelem azt jelenti, hogy elmegy haza, hogy tőled kérjen segitséget, hát akkor kell neki segiteni mindenképp. Én elsősorban a tanitonénihez mennék, majd az igazgatósághoz, mivel minden gyereknek ugyanannyi joga van ott tanulni. Legutolsó sorban a rendőrséget is belehet vonni, ha eldurvul a helyzet. Sok bölcsességet kivánok neked, felülről jövőt!

Anna, írta...

Én nem merem azt állítani, hogy az én fiam SOHA nem fog csúnyát mondani. Tanítjuk, hogy ne mondja, de megtörténik nagyon könnyen hogy "érdekesnek" tűnik és használni fogja a nemkívánt szavakat. Persze nem kívánja semmi porcikám.
Köszönöm a véleményeket.
Emese ismerem a könyvet olvastam is, és édesapám is mondta, hogy azért jó lenne ha megmutatná, hogy ő sem gyenge fráter... viszont igaza van Szilviának, szeretjük kerülni a viszályt...

mutter írta...

fiam! te ne verekedj! de ha megütnek ne hagyd magad! én ezt tanítottam a fiaimnak:) és volt, hogy a ne hagyd magad azt jelentette, hogy segítséget kért tőlünk. és mi sem hagytuk, szelíden, de szembenéztünk!:)

Abigél írta...

Szia Anna.Mi is arra tanítottuk gyermekeinket hogy ne verekedjenek és ne beszéljenek csúnyán,de amikor előállt ugyanez a helyzet,akkor el kellett döntenünk:hagyjuk hogy gyermekünket állandóan molesztálják,verjék,piszkálják,vagy nem.Megtanítottuk őket arra hogy védjék meg magukat,ugyanakkor tartsák távol magukat az ilyen társaságoktól.Az osztálytársak pedig megtanulták hogy nem lehet velük szórakozni.Nem lehetünk mindig mellettük,ezért minél előbb megtanulják kezelni ezeket a helyzeteket,annál jobb nekik is,nekünk is.
Fiaim már felsősök,de mesélik hogy még ott is ez a helyzet.A gyengébbet rendszeresen elverik,kicsúfolják,megszégyenítik.De már sokkal durvább módszerekkel.
Ezt meg kell előzni.
Sok bölcsességet és türelmet kívánok nektek.Meg fog térülni-tapasztalatból tudom:)

Altair írta...

Szerintem is beszélni kell a tanárral legalább, hogy figyeljen oda. Mert hiába tanítjuk azt a gyereknek, hogy ne verekedjen, de ha megütik védje meg magát, vannak olyan gyerekek, akik nem ütnek vissza szívesen ilyenkor sem.

Az én gyerekem se "verekedős", sőt túlságosan is konfliktuskerülő. Őt nem szokták egzecíroztatni, mert jó tanuló (és bármilyen furcsa, de ezt tisztelik az osztályában) és segítőkész, de az egyik hasonlóan nyámnyila osztálytársát nagyon durva attrocitások érték felsőben. Amikor az anyukája panaszt tett az osztályfőnöknél, ő a szülői értekezleten hívta fel minden szülő figyelmét, hogy az egymással szembeni megengedhetetlen viselkedést nem tolerálja sem az iskola, sem személy szerint ő és mindenki (név nélkül említették a "hatalmaskadókat") beszélgessen el otthon a gyerekével a csúnya beszédről, egymás szóbeli és tettleges bántalmazásáról. Ezen kívül az érintett gyerekek szüleit is behívták és közösen beszélték meg a problémát. Azóta nem fordult elő többet tettlegességre.

Altair írta...

A tanerő nem járt el helyesen.

Az árulkodás az, amikor a gyerek azt mondja: "Tantónéni, a Viki azt mondta a Józsinak, hogy hülye.", esetleg azt, hogy "Karcsi az óra alatt eszik.".

Amikor a gyerek azt mondja, hogy "Tantónéni, a Pisti, a Józsi és a Kálmán beszorítottak a sarokba, gúnyoltak és/vagy megütöttek", az viszont jogos panasz.

Ha a tanárnő nem érti ezt, akkor be kell neki is húzni egyet, és ha rendőrségre szaladgálna, akkor azt mondhatná neki a rendőr: "Ejnye-bejnye, Matildka néni, nem azt tetszett tanítani nekem, hogy árulkodni csúnya dolog?".

Ha a gyerek az érzelmi vagy fizikai jólétében bántalmazva érzi magát és ezt elmondja a tanárnőnek, akkor az nem árulkodás!

Anna, írta...

Ma happy volt a hazajövetel az iskolából...
Szerintem a tanítónéni tudja a különbséget az árulkodás és a "jelentés" között. A gond talán ott van, hogy nem volt elmagyarázva a gyermeknek. Szerintem. Mivel nem voltam ott, nem állíthatom.
Emil sem rossz tanuló (talán a románt vegyük ki a tananyagból amikor ezt mondom) de 2. osztályban még tudom mennyit tesz a latban az okosság...

Enikő írta...

Nincs tapasztalatom, és nem vagyok hive a verekedésnek, de nem lehet eltűrni, hogy üssék verjék a gyereket. Szerintem is valamilyen módon védje meg magát (ő, vagy ti)...adjon az Úr nektek bölcsességet...

Szitya írta...

Anna!
Én is intézkednék egy kicsit azért és, sajnos, én is arra kezdtem nevelni a lányokat, hogy önvédelem- ha az segélykiáltás, akkor úgy, ha a fojtogató gyerek kezének letépése a nyakamról és utána futás az óvónénihez, akkor az. Imolával oviban történt hasonló, itt meg tudod nézni:http://zeki-szitya.blogspot.com/2009/09/saron-fojtogato.html
nekem nagy lecke volt. Félelmetes lecke is.

Üdv,
Balogh-Ficsor Szilvi