2010. október 31., vasárnap

Heloúvíín

Emil kérdezi mi az?
Apja elmagyarázta neki. Ez volt múlt héten.
Pénteken jön haza az iskolából.
"Anya, képzeld el, a tanítónéni azt mondta, hogy nekünk magyaroknak a "Heloúvíín", az a halottak születésnapja..."
...
Persze, biztos vagyok benne, hogy nem ezt mondta a tanítónéni, de azért lám-lám, jó tudni, mennyi marad meg egy 8 éves szórakozott butykóban.

Jó dolog emlékezni elődeinkre, elköltözött szeretteinkre. Kell is.
Viszont az a halottkultusz ami egynéhány faluban végigmegy, nagyon siralmas.
Szerintem legtöbb család emlékezne "halottak napja" nélkül is. Például születésnap alkalmából. Ti is hallottatok már ilyet?- "épp jövő héten lett volna 3x, 4x, stbx éves!

Visszatérve heloúvíín-re.
Emlékszem gyermekkoromban gyakran készítettünk töklámpást.
Nem volt annak semmi köze a bejegyzés címéhez.
Csodajó dolog volt. Megkezdődött a kukorica betakarításával, -akkor szedtük le a tököt is, amin aztán a disznókat hízlaltuk- és tartott addig amíg volt tök! Mulatság volt, kézimunka, az egyszerű parasztgyermek játéka, aki mitsem tudott nevezetes Helouvínről. Egyszerűen élvezetessé tettük magunk számára a disznóetetést!

Úgy érzékeltem, hogy Emilnek is élvezetes volt a pénteki kézimunkaóra, nagy lázzal számolt be a munkáról ill. arról is, hogy a faragásban a tanító néni kisegítette őket.
Az Emilé nagyon szép, habár még azt sem tudom kitől kapta a tököt, mert nekünk nincs ilyesmi.
Képet is hozok, de nem most.


7 megjegyzés:

Mammka írta...

Hát ez az!itt már minden össze van keveredve! Ettől a Hallowen mániától sírhatnékom van.:(
Így van: faragtunk mi magyar tököt ,és bele mécsest.
És van hálaadás és volt is, aratás után, újborkor, nem kellett ahhoz Amerika.De most minden ilyenről ez ugrik be ....(Meg a Valentin nap, ami ugye símán Bálint napi szokás....

iri írta...

Hat eleg nehez neha szembe uszni az arral,foleg mikor egy egesz rokoni sereg ellened all hogy nem adod meg a kello tiszteletet november 1-nek,pedig en amugy nagyon halas vagyok Istennek szuleimert,hogy az enyemek voltak , de csak a sirig.

Anna írta...

Mammka- emiatt zavart enegm a töklámpás, hogy "elrontották" nekem a gyermekkori tisztát...
Viszont amikor megláttam a fiamat jönni az iskolából boldoan, hogy ni milyen szépet készített, akkor visszaküldött vele gyermekkoromba.
Hadd örüljön neki. Olyan tiszta öröme van, csak az enyém van megfertőzve a sok információ miatt.

Iri, Pál is küldetett talán virágot, vagy mit a sírra a testvérétől, mivel mi nem tudtunk most menni.
Én pl. úgy gondolom, az emberek tartsák rendben az emlékhelyet egész éven át, és nem kizárólag azon az egy napon tisztítsák le és cicomázzák fel.
Szószerint cicoma. Nem egy kis csokor viráról van szó, hanem körbeszurkálják a sírt virágokkal, beborítják vele díszesen mintha a menyasszony asztala volna.
(itt most nem a családunkról beszélek.)
Nem tudom sikrülni fog-e de a héten szeretnék meglátoantni valakit messze innen és ott lenne jó alkalmam hogy fényképet hozzak erről.

Györgyi írta...

hát igen régen csak egy jó játék votl a tökfaragás de ma amekkora jelentőséget tulajdonitanak neki,vagyis itt nálunk.Mert nagyon sok ház ajtajában,kapuján ott vírit ilyenkor a töklámpás,hogy elűzze a rossz szellemeket..

iri írta...

Igen en is egy csokor viraggal az ev barmelyik napjan meglatogatom a sirt,viszont megha onmagaban talan nem lenne semmi rossz ebben , november 1-en nem tudok ilyen forman reszt vallalni abban amit annakelotte tettem.Viszont nincs semmi kifogasom aki ezt teheti.

Anna írta...

Györgyi, köszönöm.
Iri: erre gondoltam én is, pl. olyanok mint mi, messze lakunk a szülők síremlékétől vihetünk virágot amikor épp arra járunk bármikor, nem kötelező nov 1 legyen.
Nem ítélek én senkit aki nem úgy tesz valamit ahogy én teszem vagy tenném.
Sokszor a feldíszített sír fájó érzelmeket hoz felszínre, el nem engedett hozzátartozót, ill. az égő gyertyák lelki sötétséget. Nem tudják, hogy azoknak már nincs szükségük a tőlünk kapott világításra.

Altair írta...

Mi halottak napja előtt egy héttel szoktunk a nagymamámékhoz kimenni. Egyrészt mert akkor van a nagypapám születésnapja, másrészt mert anyukámék pampognak a koszorú miatt, hogy rározsdásodik a sírra. Így van idejük kidobni. ;o) Amúgy persze nem a koszorúinkkal van a baj, hanem velünk. Na, de nekem is a nagymamám volt, jogom van megemlékezni róla, nem?

Bezzeg a másik nagymamámhoz csak én járok, ott nem is rozsdásodik a sírra a koszorú két alkalom között (pedig arányosan látogatom őket), mert közel van a születésnapjuk.