2010. november 23., kedd

Egy dolog magamról

kép: kilátás a férjem irodájából...

abból a bizonyos hétből amit Kriszta vagy Adina? kérésére kell majd írjak...

1. Ha megbántanak, nem hordom az arcomon. Vagyis nem fogok lógó orral, savanyú ábrázattal járni-kelni. Amikor ilyennek látnak az sajnos betegséget jelent.

Ettől eltekintve igenis sebezhető vagyok én is. Főleg, ha" kiteszem a lelkem" és mégsem elég.
Nekem is fáj ha bántanak.
Ilyenkor figyelembe veszem, hogy a szeretetlenség a gonosz munkája, és tudatosan próbálok küzdeni az ellen hogy meggyökerezzen szívemben a keserűség az egyes személyek felé. Így leginkább a nagy Ellenségre haragszom, akinek megint sikerült győzni.
Általában úgy zajlik a lerendezése az ilyan fájdalmaknak, hogy imádkozok azokért akik megbántanak, addig amíg felszabadulok. Persze sokszor férjemmel együtt is. De olyan is van (mint pl. most is) hogy férjemet nem terhelem "sok kicsi aprósággal". Ilyenkor nehezebb. De jelenleg fontosnak tartom, hogy tudjon szabad lenni mindenki felé.

Ezért hát a mai napon rengeteget énekeltem a szeretetről. Már lassan kifogytam az énekekből is ami nagy csoda. De sebaj kezdtem újra.
Nagy dolog szeretni. A legnagyobb amit egymásért tehetünk.

Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van...
Se pedig a gonosznak helyet ne adjatok!

UI. Kitaláljátok mi kapcsolat van a kép és az irományom között?
A szivárványt mindig is szerettem.
Néhány éve viszont egy történet is kapcsolódott hozzá.
Angliában voltunk a családdal amikor férjem mesteri tanulmányait végezte. Hirtelen csapásként jött a hír egy szomorú telefonhívásban: első unokatestvérem (17 éves) meghalt. Áramütés érte.
Épp utaztunk. Először nem hittem. Aztán kezdtem felfogni a valóságot, majd kitört belőlem a sírás. Egy idő után megeredt az eső. Majd gyönyörű szivárvány ragyogott előttünk az úton.
Mellettem megszólalt csendesen a férjem.
"Nem lesz több!" (özönvíz- ugye azt jelzi a szivárvány) - de ő így folyatatta: ...nem lesz több sírás, nem lesz több gyász." Még egy rövid idő, és nem lesz több szenvedés.
Ahányszor a szivárványt látom mindig eszembejut. Nem lesz több... Nem győz többet a gonosz!
Ugye várod?!

12 megjegyzés:

V. Anna írta...

Milyen vigasztaló az a tudat, hogy ott minden más lesz és persze, hogy várjuk. Hiszen a tudat, a várakozás teszi egy kicsit könnyebbé a mindennapok megélését.
Kitartást!puszi

iri írta...

De meg mennyire, Anna!
Csodalatos a kep!(valos?)
Es a torteneted rola!
Es az egesz bejegyzesed!
Koszonom az elmenyt!
Dehat ti is csodalatosak vagytok!
Az Ur egy masik csodaja!

Anna írta...

Kitartásra mindannyiunknak szükségünk van.
Iri, a kép valós. Néhány hete készült.
Minden pillangó (vagy újjászületett ember) egy csoda még akkor is ha gyenge szárnyakkal röpköd (mint én...).

Balint Enikő írta...

Gyönyörű!!! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép a kilátás onnan fentről....és az a szivárvány......és az élmény róla.....ez csoda!
A napokban olvastam, hogy "az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít" szükség van az ismeretre, de nagyobb szükség a szeretetre...az Úrnál végtelen sok van belőle, csak el kell vegyük Tőle...sokszor harc árán is....Az Úr áldjon meg Anna!!!

MONI írta...

koszonom enis

Borzási Márta írta...

Anna, csak a te ablakodból ( abból a ahatalmasból)lehet ilyen szép fotókat készíteni. Így várjuk a többi elkápráztató fotókat az ablakodból. :)
Mindenki abalakából más fotókat lehet készíteni, az enyémből másakat mind a tiedből. Pont így van az életben is, máskép éljük meg, reagáljuk le a minket ért eseményeket. A napokban pont ezen morfondíroztam, ,,amint az én abalakomból néztem ki,, :)
Csak továbbra is énekelgess, én is szeretném hallgatni... Puszi, Márta

EuNika írta...

Sokat épülök a megtapasztalásaidon keresztül... köszönöm, hogy megosztod velük:) Ez a szivárványos story nagyon-nagyon jóóó! Eddig is oda voltam a szivárványokért, ezután még jobban fogom őket szeretni :D Az Úr áldjon meg téged (titeket)! :)

Anna írta...

Márta, egy hajóban hasonló gondolatokkal küzd az ember lánya.
Ibolya néni azt mondta nekem a beiktatáson, hogy adjak szeretetet és szeretetet kapok... Csakhogy nem olyan egyszerű a dolog. Mert amíg megtanulom száz ember szeretetnyelvét eltelik egy kis idő. Szóval én is kevertem kavartam a gondolatokat a napokban, hogy milyen komplex dolog ez a szeretet - mindenki másként érzi, éli meg. Ugyanígy az eseményeket is ugye személyreszabottan éljük meg. Épp ezért nagy dolog ha mindent áthidal a szeretet.
Amúgy a kép a kis ablakból készült a Pál irodájában.

Anna írta...

Enikő, Moni, EuNika - köszönöm hogy erre jártatok. Vigyétek tovább a szeretetet és ami építő.

Agica írta...

Kivulrol nezve az ablakot sokszor kicsi - talan homalyos, piszkos be sem lehet latni ... talan este egy kis lampa fenyt ... de a meleg szeretetet, csaladi oromoket, jo etel, suti illatokat kivulrol nem lehet erezni, latni meg talan el sem gondolkozik az aki kivulrol nez hogy bent a hazban lehet orom, banat, betegseg, kuzdelem epp ugy mint kint vagy barhol.
Hat azokra nezve akik kivulrol itelik a helyzeteket a belvilagot azoknak csak azt mondom ... Jarjunk ugy el ahogy szeretnenk hogy velunk is eljarjanak ... Gondolkozzunk el ... "What would Jezus do or say at this time in this case?" Imatkozom erted Anna ... es orulok hogy nem engedsz a banatnak keserusegnek hanem enekkel gyozod le. ...
Meg egy enek ... Halaado unnep lessz holnap nallunk ... http://www.youtube.com/watch?v=zTThPMWzxRs

Ela írta...

Ce curcubeu frumos ai prins!!!De unde este!!

Anna írta...

Intradevar foarte frumos. E de langa Cluj.