2010. november 5., péntek

A LÉ élet apró örömei...

LÉ= Liszt Érzékeny.

Szóval tudjátok, hogy itt mifelénk elég nehéz rátalálni olyan ételekre amiknek a csomagolásán fel lenne tüntetve, hoy GM (gluténmentes).
Ezért nagyon NAGY volt az örömem amikor a Kauflandban rátaláltam erre a puffasztott rizsre:





Áron nagyon szereti. A mézest veszem, szerinte nagyon finom. Tejjel kitűnő reggeli.
GM műzli 38O gr. ára 19 RON, ebből pedig 4OO gr. 7 RON. Van egy kis különbség.

6 megjegyzés:

Klári B. írta...

Mi mindent fel nem fedez az ember, ha muszaj neki, meg ha tudja mit keressen.

Szilvia írta...

ez a betegseg ezelott is volt....mostanaban hallottam erol az egesz betegsegrol...mindenkepp nem lehet konnyu mindig keresni a gluten mentes dolgokat...

Balint Enikő írta...

rosszabbnak tűnik a LÉ mint a cukorbetegség... :( egyiket sem kivánom senkinek...

Anna írta...

Enikő, már mondták mások is. Én nem szeretnék abba a végletbe esni, hogy "senkinek nincs olyan nehéz mint nekem..." Az ételek szempontjából elég gond. Viszont, a cukorbetegséggel szemben, ha a diétát szigorúan betartjuk nem fog "semmi baj". Míg a cukorbetegség idővel megtámadhat más szerveket is.
Igazad van. Nem kívánjuk egyiket sem, senkinek.

Balint Enikő írta...

Nem is arra gondoltam, hogy a "legnehezebb az én terhem". Jézus azt mondta, hogy az én igám könnyű és terhem sem nehéz...mert Ő velünk van és mindig segit...egy ötlettel, egy bátoritó Igével...bocsi, hogy az előző megjegyzésem olyan negativan hangzott, de néha valóban találékonynak kell lenned ahhoz, hogy egy menüt összecsapj...amúgy nem szoktam ilyen "sötéten" látni az életet :)

Anna írta...

Értettem én Enikő! A táplálkzás szempontjából talán nehezebb is a LÉ. Csak a következő mondat már önvédelem volt igazából hogy ezalatt nehogy azt értse valaki hogy a magam helyzetét látom a legnyomorultabbank. Mert van ettől rosszabb is. Tudom. Viszont ha őszinte akarok lenni magammal szemben meg mindenki mással akkor bevallom: oda jutottam a múlt héten hogy ha főzésre gondoltam leginkább sírtam volna. Belefáradtam. Az apró betűk olvasásába a cimkéken, és abba is hogy ha nem is volt feltüntetve a számunkra gondot okozó hozzávaló, mégis ott volt, mert olyan krízist csináltam, hogy Pálom orvost akart hívni éjjel. Szóval nem mondhatom hogy mindig vígan mosolyogva veszem a kanyarokat!