2010. december 4., szombat

Mennyi fájdalmat

bír egy ember?

1Kor.1o,13: ...hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

Tehát ami ránk van mérve ahhoz erőt is kapunk...
Pedig hányszor mondtam én is, ezt már nem bírom ki! De igen, Istennel igen. Mégis kibírjuk.
Sokszor figyelem egyesek mennyivel erősebbek mint én. Ők nagyobb terhet hordanak...

Családlátogatás.
Idősebb házaspár.
-Hány gyermekük van?
-Van... egy fiam, nős, a másik az nincs megnősülve, meg van egy aki nem lakik velünk, és... még van egy...
-???
-.... (könnyek) őt mindig várom. Egyszer majd hazajön!
- Hol van?
- ... nem tudom, már 48 éve történt. Megszületett, fölemelkedtem hogy megnézzem. Szép kerek arca volt ennyit láttam. Gyorsan visszanyomtak az ágyba. 3,6Okg. Fiú. Aztán elvitték. Mikor kértem hogy hozzák oda, azt mondták nem lehet. Délután egy papírt hoztak, írjam alá. Nem engedték hogy elolvassam. Én meg így nem írtam alá. Egyre csak a gyermeket kértem. Nem mutatták meg. Estig még visszajöttek néhányszor, hogy írjam alá azt a bizonyos papírt amit elolvasni nem volt szabad.
Nem írtam alá.
Este jöttek: Meghalt a gyermek! Nekem újra csak egy vágyam volt. Akkor engedjék nézzem meg. Nem baj, halva is, csak lássam. De nem, nem lehet. Este az orvos mondott valamit, reggel a másik orvos már egyebet beszélt. Nem voltak megegyezve, hogy egyformán nyilatkozzanak.

...

Járom Kolozsvár utcáit és figyelem az embereket. Vajon melyik az én fiam? (férj közbeszól - óh, nem ismerjük mi már meg... ) Én nem hiszem el hogy meghalt. Kinek adták? Hova vitték?
Még mindig várom. Egyszer majd hazajön...

48 év kitörli a fájdalmat? Azért mert van valakinek 3-4 akárhány gyermeke, a sokadik nem fog fájni ha "elvész"...???

Jer 31:15
Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek.


4 megjegyzés:

Kriszta írta...

ez olyan szívszorító...

Anna írta...

Kriszta, aznap este alig tudtam elaludni...
Egyet forog a fejem rajta azóta is, hogy lehet ezt kideríteni. Drága néni. :((

Névtelen írta...

Anna!
Ilyeneket olvasva eltörpülnek az ember önértékelési problémái, és a megrendülésen túl hálát érez a szívében, hogy neki "csak" ilyen kis problémákkal kell küzdenie...

Mammka írta...

Szívszorító! Én is várnám a gyermekemet...ugyanígy....biztosan...