2010. október 31., vasárnap

Heloúvíín

Emil kérdezi mi az?
Apja elmagyarázta neki. Ez volt múlt héten.
Pénteken jön haza az iskolából.
"Anya, képzeld el, a tanítónéni azt mondta, hogy nekünk magyaroknak a "Heloúvíín", az a halottak születésnapja..."
...
Persze, biztos vagyok benne, hogy nem ezt mondta a tanítónéni, de azért lám-lám, jó tudni, mennyi marad meg egy 8 éves szórakozott butykóban.

Jó dolog emlékezni elődeinkre, elköltözött szeretteinkre. Kell is.
Viszont az a halottkultusz ami egynéhány faluban végigmegy, nagyon siralmas.
Szerintem legtöbb család emlékezne "halottak napja" nélkül is. Például születésnap alkalmából. Ti is hallottatok már ilyet?- "épp jövő héten lett volna 3x, 4x, stbx éves!

Visszatérve heloúvíín-re.
Emlékszem gyermekkoromban gyakran készítettünk töklámpást.
Nem volt annak semmi köze a bejegyzés címéhez.
Csodajó dolog volt. Megkezdődött a kukorica betakarításával, -akkor szedtük le a tököt is, amin aztán a disznókat hízlaltuk- és tartott addig amíg volt tök! Mulatság volt, kézimunka, az egyszerű parasztgyermek játéka, aki mitsem tudott nevezetes Helouvínről. Egyszerűen élvezetessé tettük magunk számára a disznóetetést!

Úgy érzékeltem, hogy Emilnek is élvezetes volt a pénteki kézimunkaóra, nagy lázzal számolt be a munkáról ill. arról is, hogy a faragásban a tanító néni kisegítette őket.
Az Emilé nagyon szép, habár még azt sem tudom kitől kapta a tököt, mert nekünk nincs ilyesmi.
Képet is hozok, de nem most.


Szülinapok 2010. nr.5

Aki figyelemmel követte az eddigieket, az tudja, hogy a férjemé. (38)
Hála van szívünkben, hogy születésnapot ülhetünk és nem csak emléknapot apa nélkül. Isten jó hozzánk. Itt van velünk, egyre erősödve. Istené a dicsőség.

Meglepetés is volt. Kettő.
Egyik ma délután amikor vendégeink azt mondták, hogy kell vásároljanak egy kelléket a fényképezőgépükhöz, mert otthonhagyták. Mi nem tudtuk őket kisegíteni, mert nekünk nincs fényképezőgépünk.
(Mivel egyebet nem találtak?) fényképezőgépet vettek - nekünk!!! Hatalmas melepetés volt ez. Ezután nem kell fényképezőgép hiánya miatt elvesszenek szép emlékek.
Második ma este volt amikor férjemet köszöntötte a gyülekezet vezetője, kívánva sok áldást és sok születésnapot Lónán... Honnan tudták meg, pedig "direkt" nem szellőztettem semmit. Kiderült. Utóbbi házashétvégén, nézegették, hogy néz ki egy pásztorigazolvány, és egyeseknek jó a memóriájuk. Egyszerűen megjegyezték az adatokat. Hát a nagyon szép ajándékot köszönjük, és a sok sok szeretetet amit éreztettetek velünk.
Amúgy ma már a délelőtt rámjött egy ilyen "dejónekem" érzés - (még a meglepetések előtt), hálával gondolva arra, hogy az Úr adott nekem nővéreket, hugicákat, anyákat. Mert aki elhagyja atyját és anyját az kap. Hálás vagyok.
Igen, Isten jó.


Hát igen, valahogy így néz ki az én drága férjem, lépten nyomon olvas. Ha a Corában esetleg egy fura családba ütköztök, ahol az anya kezében bevásárlólista és ceruza, 3 gyerek négyfele kószál, az apa kezében nyitott könyv, kezében szövegkiemelő, karján még legalább 3 könyv tartaléknak, akkor tudjátok meg hogy azok mi vagyunk.
Ő a legjobb férfi a világon, sose panaszkodik ha vásárolni kell menni. (nem csak emiatt a legjobb)
Csak megkérdezi, hány könyvet vigyek???
(Olyan is volt, hogy ki akarták fizettetni vele az otthonról vitt könyvet...)

2010. október 28., csütörtök

Kincs

ha valakinek könyve nincs.
INNEN meríthettek sok ötletet tortákhoz...
Legalábbis amíg le nem tiltják a képeket.
Kép: Első fondantos tortám egy évvel ezelőtt hugom szülinapjára (- nézzétek el a göröngyöket...)

Játék


a Gyereketető blogon.
Nézzétek meg!

2010. október 26., kedd

Gluténmentes Gofri

készült ma is. Reggelire, vacsorára. (Ebéd rizs, csirkehusival.)
Nagyon jó alternatíva kenyérre. Mert ha nincs kenyér, az átlagember kiszalad a sarki boltba és már van is kenyér. Próbálj így venni gluténmentes kenyeret. El kell menj egy néhány utcasarok mellett amíg megleled.
Limara receptje alapján készült, egy két enyhe módosítással.
Pl. nincs barnarizslisztem, azt kihagytam, tettem bele másikat többet.
Buronyapehely szintén nincs, azt a krumplipüre pehellyel helyettesítettem.
Étkezési keményítő, az kukoricakeményítő? Mert én azt használtam.
A gofrisütőben ezután gluténmentes fog sülni.

Mindenképpen fantasztikus helyettesítő ha nincs kenyér, Áron nem bánja!!! Gondolom látszik a szemén... Mikor kész lett azt mondta:
- Drááága édesanyám, gyere adjak egy puszit...!!!
Hát itt a hansúlyt hallani kellene. Olyan hálás gyermek, tényleg mi is csak hálásak lehetünk érte. Nem hisztériázik, csöndben tudomásul veszi ha valamit nem szabad megegyen, van hogy kicsordulnak a könnyek, de a fájdalom kinyilvánítása diszkréten zajlik.
A házaspáros hétvégén láthatták is némelyek.

  • 2-3 ek. kukoricaliszt
  • 2-3 ek. rizsliszt
  • 1 ek. barnarizsliszt
  • 2 ek. étkezési keményítő
  • 2 ek. burgonyapehely
  • 1 mk. sütőpor
  • 1 tojás
  • 3-4 ek. olaj
  • fél tk. só
  • tej vagy víz (vagy kókusztej, rizstej, szójatej)

2010. október 25., hétfő

Remélem


nem tartotok nagyképünek ha elmondom, hogy ezt a projektet nagyon megkívántam... :(
Leanne's House húha micsoda szépségek vannak ott!

2010. október 24., vasárnap

Megerősödve


a kegyelemben.
Jó az Úr az Őt félők iránt.

Ezennel letudom egy régi adósságom, amire Csillagos hívott.

A játékszabályok:
1. Írj hét dolgot Istenről, ahogy te megismerted Őt!
2. Add tovább 7 személynek, belinkelve.
3. Hagyj üzenetet a felszólítottnál, hogy vehesse tudomásul, hogy ő is a játék részévé vált.
4. A fenti kép a játék szimbóluma.


1. Kegyelmes Isten. Sokak számára megalázó ha kapnak valamit érdemtelenül. Pedig így kapjuk az örökéletet is. Megalázó? Saját bűneim igen, de Krisztus kegyelme felemelő.
"Kegyelemből tartattatok meg hit által és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjen." Ajándék. Hit által. Elhinni, hogy Jézus Krisztus helyettes áldozat volt. Az én helyemben halt meg. Én szabad vagyok. Feltekinteni, elfogadni. Érettem. Ezután mármit teszek, nem azért teszem hogy valamit is kiérdemeljek általa, hanem hálából azért amit Ő tett. Vannak akiknek ez így túl egyszerű. Mégis ez az egyszerű út az egyetlen út az Atyához. Milyen kegyelem. Bárkinek elérhető. Ha tetteken múlna, sosem tudnám tettem-e eleget. Kegyelem. Minden elvégeztetett.
2. Gyönyörködik a megbocsátásban. Köszönöm Uram. Igen, ma is megbocsátottál...
3. Békesség Istene. Milyen nagy kincs ebben a zavaros feldúlt világban. "az én békességemet adom néktek. Nem úgy ahogy a világ adja..." Ennek a békességnek alapja van.
4. Gondoskodó Isten. Kaptunk már jónéhányszor "bizalom leckét". Kicsinyhitű minősítéssel is vizsgáztunk. Mégis gondoskodott.
5. Jó Pásztor. Terelget. Füves legelőkön, csendes vizeknél vagy halál árnyékának völgyében... ott van. És úgy tetszik, hogy nyájban tartja a bárányokat. Olyan sok áldást kaptam a közösség által. Egy nagy család vagyunk. Egy Atyának gyermekei. Ezért szeretem én kishugomnak ill. nővérkémnek szólítani Atyám lányait. (A 6O pluszosok már anya titulust kapnak... az Úrban. )
Olyan jó dolog, hogy van kit szeretni és nagy kincs, hogy enem is elfogadnak.
6. Szerető Atya. A nehézségekben amiket megengedett sokkal mélyebben éreztem szeretetét mint a "jó napokban".
7.Hűséges... hű az aki ígéretet tett...

Szinte úgy érzem nem lehet megállni a 7-nél.

Még van egy feladatom.
Továbbadni a játékot.

Csavarintok egyet a felhíváson:
Kérnék szépen 7 személyt (ha van ennyi) aki olvas, de nincs blogja hagyjon egy bejegyzést amiben leír legalább 2 dolgot Istenről. Ahogy ti megismertétek Őt.

Azt hiszem még nem vártam ilyen kíváncsian megjegyzést egy bejegyzésemre sem...

2010. október 23., szombat

Fáradtan...

azért mert este van...?
Meglehet.
Végülis ki nem fárad el szombat estére?
Húzós hét van mögöttem újra. Azt hiszem 2 napunk volt étkező angyalok nélkül, Pál sokat szaladgált (amellett hogy éjjel nappal írja amit írnia kell). Volt 2 és fél éjszakás műszakom (aki nem tudja mit jelent khm... hát az pl reggel 6ig dolgozni, vagy 4ig).
Ma jártam több mint ezer lépcsőt (ezt általában nem számolom márcsak azért sem hogy ne ijjedjek meg) és azt hiszem Telma rég nem volt ilyen nyűgös mint ma.
No, persze ezzel még nem sokat mondtam. De elég ennyi.
Igazából ezt is csak azok miatt írtam akik azt gondolnák "semmi dolga, csak ül otthon feltett lábakkal és kortyolgatja a kávét"
Eredmény: holnap itthon leszek és nem megyek Besztercére.
Tanualság: ha nincs édesanyám közel... kölcsön kell kérni egyet...
Ha nem lehet, akkor elfoadni azt, hogy mindent nem lehet. Egy ember csak egy.
Rájöttem arra is, a "hogy bírod?" kérdésekből (is), hogy többet bírok mint régebben (fiatalodok...) mindenképpen javulást jelenthetek a gluténmetes diétám óta az energiatartalékom tekintetében is. Viszont, nem szabad kicsavarjam magam, ez meg nagy veszély nálam. Ha erőm van, nagy a valószínüsége, hogy addig húzom ameddig már semmi nem marad.
Amúgy nem érzem magam úgy hogy többet dolgoznák mint bárki más. Végül is egy asszony, ha otthon van egész nap, ha munkahelyen fél nap és utána otthon, ugyanannyi időt dolgozik. Mennyiségben is csak annyit amennyit fizikailag bír. Hogy ez mennyire nyilvánvaló mások számára, az más kérdés. Ezt nem önigazolásként írom, hanem megfigyelésként. Végülis nem versenyre megy a dolog. Legalábbis nekem nem! Mindenki éli életét ahogy Isten vezeti, annyi erővel és egészséggel amennyit Isten ad neki. Mink van amit ne Tőle kaptunk volna???

Ennyit a filozofálásból.
Elhatározás: Szombatra nem szabad "sok" munkát hagyni... (ez már rég elhatározódott... csak a megvalósítás döcög)

Szóval Kriszta, Adina, jövök én azzal az irománnyal csak jussak el odáig.

Ma délután itt voltak a Tordai fiatalok ifi-látogatóba. Egy kicsit lehettem velük is. Jó volt!
Sok áldást holnapra is mindenkinek.

2010. október 22., péntek

Kifőztük Karácsony




Elkészült. Az akció keretén belül letölthető!

A magazin rengeteg karácsonyi receptet tartalmaz.
Azt már tudjátok, hogy ez egy adománygyűjtő különszáma a Kifőztük-nek.

Itthoniak figyelmébe:
Külföldről történő utalásnál igényelni lehet: IBAN számlaszámot, és a bank SWIFT kódját. Ezekkel tudsz külföldről utalni!


2010. október 21., csütörtök

Azon Krasznaiak


figyelmébe akik még érdeklődtök a Drion házaspár felől:
Itt olvashattok róluk (igaz angolul, de azért megértitek ti amit kell).
Nemsokára újra Angliában fognak élni.

2010. október 18., hétfő

Kifőztük Karácsony


Nagyon szeretem és várom a karácsonyt, már jóval December előtt. Mégis amikor nyár elején felkérést kaptam a Kifőztük részéről nagyon meglepődtem. Több ok miatt is. Megtisztelő volt és érdemtelennek éreztem magam erre a feladatra. Aztán, KARÁCSONYI témakörben kellett gondolkodni! Nyáron!!!

Nemsokára letöltheő lesz ez a fantasztikus kiadvány - egy jótékonysági akció keretein belül.
Itt megemlíteném, hogy HATALMAS munka van ebben a lapszámban a szervezők részéről. Csak csodálni tudom azt a rengeteg időt, energiát amit erre fordítottak.

Ide kattintva megtudod a részleteket.

2010. október 16., szombat

Alázattal

jelentem, hogy a Magvető tartalmazza gyülekezetünk által betervezett eseményeket.
Nemsokára még bővülni fog.
Szeretettel várunk alkalmainkra.

2010. október 14., csütörtök

Chile mine rescue

online adását néztük egy darabig tegnap este a gyerekekkel együtt (BBC honlapjáról).
Akaratlanul is megfigyeltük az emberek különböző reakciót amint fölértek.
Volt egy ember aki rötön letérdelt imádkozni. A másik ordítozott. A következőnek a felesége nem jött a fogadására mert ott volt a férj "barátnője"!
Emil erre: "Milyen jó Isten, felhozza a gonoszokat is..."

Hallottatok már olyan kérdést hogy miért engedi meg Isten a nehézségeket, katasztrófákat?
Érdekes, hogy ilyenkor olyan kevesen mondják ki az érzékeny lelkű gyermeket kivéve, hogy nézd: Isten kegyelmes...

Mit mond az Úr Jézus?
"... az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek."




2010. október 12., kedd

Tegnap

-ra is kihatott a hétvégi kirándulás.
Délelőtt mikor érdeklődtem az osztálytárs anyukájától a házifeladatok felől, sokkolt a hírrel, hogy az osztály csak 2 órát tart meg, mert temetésre mennek.
Egy osztálytársnak a 36 éves apukája költözött el az élők sorából. (rák)
Gyorsan házifeladatot írni, közben tömtem a gyermekbe a lélekfelkészítőt a temetésre.
Olyan szomorú az eész történet. Az itteniek ismerik, távoliak jobb ha nem.
Azok akik tudnak ismeretlen emberekért is imádkozni, metehetik. 3 árva maradt (ötödikes kislány, második vagy harmadikos kisfiú és egy másféléves csöppség) plusz az alk-függő özvegy.
Szakad meg a szívem, és valami fojtoatja a torkom amikor ezekre a gyerekekre gondolok. Édesapám egyik mondása jut eszembe ilyenkor: "ne végy magadra plusz terheket, amiket nem neked kell hordozni". Milyen igaza van. Mégis nem tudok nem gondolni rájuk.
Már láttam épp eleet, hogy meddig tart a közösségi részvét ilyen esetek után. Néhány hét, aztán el is felejtik. Nekik meg az életük.
Közben jöttek kedves huomék. Úgy örültem nekik. Elég ritkán tudunk találkozni, ha nem a klinikára jöttek volna a gyerekekkel nem is jött volna össze a találkozás.
Ahogy hazajöttem a temetésről kimentünk kicsit sétálni, nézelőni a Mall-ba.
Mire aztán hazaértünk jó késő lett.

A telefonom elkavartam valahova mióta hazajöttünk a táborból, aki keres és nem talál ne csodálja. A vonalas tel működik, fel is vesszük amikor itthon vagyunk.

Mindjárt jön egy angyal ( évek óta így hívjuk a vendégeket), irány szobát előkészíteni.
Holnapi marad, aztán váltja egy másik szombat-hétfőig.

Ruhaszortálás, lassan elpakolhatnám a nyári holmit...
Van még egy-két-kilenc terv mára. Ember tervez...
Legyen meg az Úr akarata ma is.

Nó komment!

2010. október 7., csütörtök

Telma

egyre többet babázik. Annyira hogy a hercegek is megjegyezték!
Talán közrejátszik az is hogy a Noémitól örökölt (ezúton is köszönjük szépen) síró-cumitcuppogtató baba új elemeket kapott és immár sír. Eddig nem tudta mire képes a babája.
Jó látni a gondoskodást. Én is csöndben kell dolgozzak sokszor mert "Alszik a kicsi."
Van neki legóbabája is, amikor a fiúk legóznak ő is tologatja a babukáját.
Milyen kegyelem hogy fejlődik!!!




Az a bizonyos szemüveg

amit most már sürgősen meg kell javíttatni, mert nagyon hiányzik. Folynak össze a betűk a szemem előtt olvasáskor. Estére kimerül a szemem, nem győzöm törölgetni a könnyeim.

Képeket rendszerezek a gépen amikor időm megengedi. Most ehhez hasonló képeket készülök kinyomtatni hogy a készülőfélben levő imalista "board"ra tegyem.
Van belőle jónéhány, alig várom hogy kész legyen. Mint a kuckómat is ahol majd függni fog a falon.

"Fiatal" korunkban... Jól emlékszem olyan 3 éve volt?
Küldöm neked ezt az éneket, habár tudom, hogy már odaírtad...
Mindenki másnak is aki úgy érzi hogy szüksége van rá:

2010. október 5., kedd

Lego City

kiépülőben.
Fiaim elhatározták, hogy a megépített lego alkotmányokat nem fogják elbontani, hanem addig építenek amíg csak lesz miből. Előre ujjongnak hogy micsoda lego sziti lesz a szobájukban!

Legot köszönhetik Jamesnek aki "kinőtt belőle" amíg Angliában laktunk. Amolyan mustáros vödör (5 literes), de már láthatóan apad. Kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle.

Kóstoló:
Garázs a rendőrautónak.
Csodajárgány: mentőosztag tulajdona, síklik a havon, repül is (a többi csodatulajdonságot elfelejtettem)


Eszme

csere.
Mit szóltok hozzá?
Mi különbség van a között hogy egy gyermek árulkodik, vagy segítséget szeretne kérni olyan dologban amit nem tud egyedül megoldani.
Úgy próbáljuk nevelni gyermekeinket, hogy ne jöjjenek jelenteni minden semmiség miatt.
Megbántják egymást akkor kérjenek egymástól bocsánatot - bocsássanak meg egymásnak - mehet is tovább a játék.
Na, mi van akkor ha a gyermek kikerül a házirend szabályain kívül és a akikkel kapcsolatban van nem tudják mit kell kezdeni azzal, hogy "bocsáss meg" mert nem volt rá családi példa...

Sírva jött haza fiunk az iskolából mert nem akarnak játszani vele a fiúk. Az még nem is lenne baj mondta, de állandóan bosszantanak. Már odakerült a dolog hogy a nyakát szorongatták!
Ezért mondjuk kaptak is szidást a tanítónénitől.
Emil szeret iskolába járni, de most már odajutottunk hogy minden nap úgy megy el, hogy szorong. Anya ma mit csináljak ha ezt meg azt csinálnak velem. Mert a tanítónéni azt mondta ne árulkodjak... Én egyre csak bíztatom, bármit tesznek te vissza ne vágj, te csak legyél jó, hogy reád ne legyen panasz.
Az az igazság, hogy ő nagyon érzékeny a csúnya beszédre is. Itthon nem volt hozzászokva ahhoz hogy beszéddel gyakoroljanak rá lelki nyomást.
Mondja nekem szegény, hogy ő már nem bírja tovább. Azt mondtam, mondja meg a hősöknek, hogy ha nem tudnak vele beszélni szépen, akkor ne szóljanak hozzá semmit. Erre megfenyegették, hogy elverik. Hát tudni kell, hogy Emil összevont osztályba jár. 2-3 osztály. Van olyan osztálytársa aki termetre jóval nagyobb (pedig Emil se kicsi). Miután már fojtogatták, nem tudom tényleg mi a következő.
Nem akarom én úgy lefesteni a dolgot, hogy az én csemetém hibátlan. Biztosan van neki is hibája bőven!!! De egy félreértésből ide jutni, hogy már iskoléba se legyen kedve menni, szerintem túl sok!
Azt nem szeretném hogy én kellene emiatt felmenjek az iskolába "rendet rakni". Akkor aztán jönne a bosszantás, hogy niteni a pellenkás hozza az anyukáját...
Ti mit szóltok hozzá?
Mikor árulkodás valami és mikor segélykérés?

UI. megtörtént már az utcánkban való játszás közben is hogy egy fiúcska úgy ráhúzott Emil hátára (miközben Emil biciklizett!) hogy napokig ott volt a kék csík átlósan a hátán.
Sírva jött fel, Pál lement, a gyermek még ottvan -el se szaladt- nagy ártatlan képpel bejelenti: "én mondtam neki hogy adja vissza!" De, tudjátok neki nem ad elégtételt a visszacsapás!
Ha visszaüt vajon mivel megy haza az a másik? Megütött Emil... és elmondja hogy ő ütött először?
Azon is gondolkodtam, hogy nem-e a szeretethiány kiabál ilyen hangosan? Azért egy akkora gyermek kellene tudja, hogy az a másiknak fáj, és fájdalmat nem okozunk senkinek.
Lehet csak azért kötekedik hogy felfigyeljenek rá? Pedig Emil nagyon barátkozó típus. Amolyan "mindenkivel haver" gyerek.
Túl sok "horrort" néznek, és nem tudják mi a való világ?
Fogalmam nincs...

2010. október 2., szombat

Rágcsi


itthon készítve.
Nagyon rég nem készítettem már "csipszet". Igen, tudom hogy a megrongált bélflóráknak nem valami építő hatású dolog, de ha figyelembeveszem, hogy az olajat erre a célra csak egyszer használom akkor máris érthető, hogy luxuscikkről van szó. Ezért is készül ritkán és így nem annyira ártalmas. (Kivéve a pénztárcának.)
Krumplit nagyon vékonyra szeleteltem és megsütöttem. Hamar megsül!

Az este nem tudtam menni énekórára. Telma nyűgöl a láz miatt, így lemaradtam a VISZ konfiról is pedig itt van a szomszédban. :((
Az éjjel nem aludtam valami fényesen, magamra vessek: kellett nekem kenyeret enni. Gluténest. Pedig olyan kicsi volt. Még egy fél szelettől is kevesebb.
A háziorvos volt a tegnap nálunk. Megnézte Telmát, írt fel gyógyszert.
És kedvesen rámparancsolt, hogy szigorúúú diéta.
Megértettem. Magyarul mondta.
Betegápolás mellett szombati teendők. Várom a holnapot. Az áldást.
Ti is?

UI. 116:116! (116-ik bejegyzés 116 olvasó)
Mivel Emese beszólt, hogy rámtalált és ittragadt.
Emese, nagy szeretettel köszöntelek olvasóim táborában. Olyan rég nem láttalak már, nagyon örülnék egy találkozásnak.
Ma tényleg ünnepelek. Annyi jó történt ma körülöttem. Jó megtapasztalni, közel van az Úr a megtört szívüekhez. Telma még beteg, de most jól alszik, remélem kipihentebb lesz holnapra és kevésbé nyűgös.

2010. október 1., péntek

Felpörgött események

jellemezték az elmúlt hetünket.
- szombaton Krasznán, fúvóstalálkozón ahol a szél versenyt fújt a zenészekkel. A lelátón huzat és hideg, lennt meleg és szél... Délig hősiesen kitartottam, a hősiesség onnan származik, hogy nyűgös telmánkat ölemben tartottam állva legalább másfél órán keresztül! Ma már nincs izomláza a karomnak. Hajrá! kezdhetjük újra!
Krasznán még volt néhány tennivalónk, meg itt-ott összefutottunk kedves testvérekkel (gombócos lett a torkom ahogy arra gondoltam, milyen érdekes, hogy csak egy ideig voltak életünk része "hivatalosan", de a szívünkben azért ottmaradtak...) így hát jó késő lett mire elindultunk
Következő megálló Balla volt, ahol feltankoltunk szülői szeretetből, meg finom bocitejből.
Mire hazaértünk már vasárnap volt és mindenki hullafáradt.
- Persze ez rátette bélyegét a következő napra is, alig vonszoltam magam, ködben láttam az embereket is körülöttem.
Jó volt mégis feltöltekezni még ha fáradtan is, szeretem a vasárnapot.
-hétfőn elindultunk Debrecenbe. Emil maradt Otniellel (gondolom mindkettejük örömére- Gyöngyit még meg lehet kérdezni azért...) Telma és Áron pedig Krasznára mentek. Onnan Váradra, a Szövetséghez "munkahelyi igazolás" végett a háziorvosnak. Aztán tovább Debrecenbe.
Már jó délután lett mire odaértünk, a diétázók boltjába - de fejedelmi kiszsolgálásban volt részünk. Először is borzasztóan éhes voltam. (reggel 7óta semmit nem ettem és bármelyik boltban álltunk meg semmi harapnivalót nem találtunk ami gluténmentes lett volna. El sem képzeltem eddig milyen jó dolog egy kis keksz, egy palacsinta, vagy bármilyen rágcsi...) Ebben a kis boltban helyben sütnek is, első kívánságom egy muffin volt. Nagyon jólesett. A végén meg nem is engedték hogy kifizessük, hanem még az aznap sült kakaós diós csigát is odacsomagolta nekem a kedves hölgy.
Nagy kár hogy nincs eféle bolt itt mifelénk is.
A kenyérmix ára fele az itteninek (igaz, másnap már nem éreztem olyan fantasztikusnak a Mester Család mixet mint a Schar-t...) Most már "si sarac, si cu pretentii..." vagyok. (ford: szegény is meg igényes is -román mondás)
Kenyérsütőgép végülis Moulinex lett, XXL verzió. Panasonicot sehol nem láttunk. A többi meg amolyan nevnincs vagy sajátos márka pl. tesco. Azokban nemnagyon bízok.
Hazafele Kraszna- felvettük Áront és jöttünk haza. Jóóóó fáradtan újra.
Kedd- Dimény Attila és Yulia voltak vendégeink (Izraelből) két kis angyali kislányukkal. Tényleg amilyen jól viselkedett a kis 6 hónapos is, egész nap róttuk a Pólusz utcáit - nézelődünk legtöbbet- és a kis drága csak akkor sír ha éhes vagy ha álmos. A nagyobbik (4 éves) is jó bizonysága a szülői nevelésnek. Szép nap volt! Annyi angol beszéd után (ha még Héberül nem tudok...) estére a gyerekeknek is angolul mondtam a magamét.
Szerda reggel Pál elment Egrespatakra- és csütörtökön jött haza.
Persze hozta magával Telmát is aki ott volt Krasznán Júliánál. Áldott jó kislány ez a mienk is. Mindig ott jó neki ahol van. Krasznáról nem akart hazajönni, viszont mikor hazaért nem akart visszamenni. Kérdezem tőle: mész még Júliához? Ő: "Nem metyek, már ottmaradtam szokat szokat!"
Estére beléptek hozzánk K.Sándor és Napsugár de a lányoknak nemigazán volt idejük összeszokni, siettek tovább.
-férjem egész éjjel dolgozott, mert a doktorátuson ma valamit fel kellett volna mutatni amit megtudott 2 nappal ezelőtt...
Mára a családiorvoshoz volt időpontunk amit még össze kell hozzunk valahogy mert Telmánk az éjjel belázasodott... :(
Nemsokára kezdődik a zeneórasorozat a szomszéd szobában-estig. (nem lesz unalom)

Leveleim kissé (nagyon) felgyűltek, mert a gépen Pál dolgozik mivel az övé elromlott és egyelőre nem tudjuk javítani. Így én csak akkor tudok géphez ülni ha van is időm akkor amikor ő nem használja a gépet. Nagyon remélem hogy hamarosan napirendre kerülök a megválaszolandókkal is.

Legyetek áldottak!

UI. Utólag vettem észre, hogy ez volt a 115-ik bejegyzésem és 115 rendszeres olvasóm van. Ez megérne egy külön bejegyzést, csak most nagyon időszűkében vagyok. Köszönöm mindenkinek aki erre jár, aki hozzá(m)szól bejegyzéseimhez, az olvasóknak akik vállalják a nyilvánosságot és azokank akik titokzatosak (jó lenne ha egyszer máskor írnál is valamit nekem pl. Klári - a menyed megmutatja hogyan kell!)