2010. december 24., péntek

2010. december 17., péntek

Housework can wait

A házimunka várhat

Kerülj beljebb, de arra ne számíts, hogy
Az edény mind patyolat, a padló mind ragyog.
Van itt morzsa és játék bőven, megfigyelni való.
Azok a maszatos nyomok az ajtón.
Az apróságok, akiknek mi itt menedéket nyújtunk
Nem a makulátlan levegőn nőnek.
A rendetlenséghez van inkább kedvük
És a gondtalan, sőt zűrös játékhoz.
Sok a szükségük, kevés a türelmük.
Én egész nap kívánságaikat lesem.
Az van, hogy Anya, gyere hamar. Anya, ezt nézd meg!
Tekergőző féreg és megkarcolt térd.
Elkészült rajzok, magasra érő kockák.
A padlóm fényezetlen, a napok telnek.
Eljön a nap és kirepülnek e fészekből,
És végre pihenhetek egy jót!
Mondd meg nekem, mi számít jobban:
Egy boldog gyermek, vagy egy felsúrolt padló?

Ismeretlen szerző

Már nem is tudom hol találtam, de biztos valahol a neten.
Adina Molnár Clementson - magyarosította nektek.
Köszönjük szépen.

Talán kicsit egyoldalú ez a kis versike, de inkább azoknak szól akik nem engednék meg egy gyermeknek hogy 5 kockát egymásrategyen mert az már rendetlenség...
Ilyenek viszont nem olvasnak engem :)
Véglet mindkét oldalon lehet, a tiltásban is meg abban is hogy mennyi rumlit engedek meg. Azt hiszem én még mindig nem találtam meg azt a bizonyos aranyközéputat. És nemsokára már ki is repülnek...

2010. december 16., csütörtök

Egyik kedves lámpám


megtalálta az őt megillető helyet. Egyelőre a konyhában fog állni. Neon világítása van a konyhának amit ha éjjel kell használni, elég kellemetlen. (máskor viszont jó)
Így csak befordulok a konyhába rálépek a kapcsolóra és nem vakít meg a fény... Nekem tetszik.

Emese ajándéka

maradt mára, hogy megmutassam.
Emese, nagyon szépen köszönöm.
A gyönyörű tároló mellett (ami nagyszerűen illik a nappalinkba)találtam egy csomag gluténmentes kekszet :) Reggeli kávémmal lesz mit egyek -amíg el nem fogy.
Ezt ne vegyétek önzésnek, de Áron nem szereti a GM kekszeket, eddig még csak a nápolyszeletet volt hajlandó megenni GM formában.
Persze senki nem gondolná róla, mivel Áronunk az a családban aki legkevésbé válogat ha ételről van szó. Talán ez is bizonyítja mennyire elütő íze van a GM termékeknek a nem GM-hez képest.





Asztaldísz





Vasárnapra készítettük. A bemerítés után közösebéd volt. Gondoltuk, feldobjuk egy kicsit az asztalokat néhány fenyőággal, meg a többivel.
Narancsot otthon szárítottam, nem kerül sok időbe, viszont sokkal kevesebb pénzbe mint az üzleti.

2010. december 15., szerda

két ajándékot





hozott a postás nemrég.
Illene beszámolni mindkettőről, de csak az egyikről készült eddig kép.
Mária táskát küldött nekem és nagyon, nagyon tetszik!
Köszönöm szépen!

A másik ajándékról, holnap.

Naómi

Jól látjátok! Aranyos, édes, életvidám és amit nem láttok: nagyon erős baba.
Mindhárom csemeténk körülötte ugrál. Telma kő-papír-ollót akar játszani vele, közben minden "jót" a szájába dugna, szóval azért kell még figyelni is rájuk amellett, hogy maximálisan élvezem nagynéni titulusom!
Jó dolgom van!
Hugom elment Titusszal, beutalták, nagyon várom hogy hírt kapjak tőle.
Édesanyám is orvonál volt a tegnap Kváron, endoszkópia, biopszia -nagyon várom az eredményét annak is, mert rengeteget szenved. Most viszont útban vannak ide hozzánk, jönnek kicsit unokázni.
Du. temetés, látod Edith, így van ez, nem lehet csak jót vagy csak nehézséget írni, az életünk ilyen vegyes. Minden van benne. Hála az örömökért is és hála az erőért a nehézségekben.


Vegyes

jelentés.
1. Jobban vagyok! Ez jó.
2. Vasárnap bemerítés volt, szép ünnepünk volt -képek is jönnek később.
ami ezután következik az nem annyira jó...
3. Hugom kisfia beteg. Kolozsvárra küldték, itt van velünk. Holnap mennek a klinikára, én pedig maradok Naómival, a kis 7 hónapos vidámsággal. No, meg az enyéimmel.
4. Holnap temetés.

Nem unatkozunk.
Tervekkel tele vagyunk, szükségünk van kegyelemre és erőre a megvalósításhoz.

Ma készítettünk egy családi képet. Mióta Telma született nem került sor ilyen kép készítésére. Nekem tetszik. Hálás vagyok és áldottnak érzem magam. Kegyelem, minden kegyelem.

Kívánok sok örömet és áldást az ünnepre készülésben is...



2010. december 8., szerda

Varródélután

a javából.
Így jött hazaiskolából az elsőszülött a tegnap...
Le is intette, "ááá, végülis volt már rajta egy kicsi lyuk amúgy is!!!". (látszik a képen is, a lyuk alatt)
Na persze. Tényleg indulás előtt láttam, hogy van egy kis kukucskáló a nadrágján, de csak az ünneplő nadrága volt már lyukatlan, így azt nem adtam rá.
Micsoda női megérzések.
Kérdem, ezt meg hogy sikerült ilyen ügyesen kialakítani?
"Hááát az úgy volt hogy játszodtunk xy-al és aztán kiakasztott... de meg is ijjedt nagyon, hogy ő szakította el a nadrágom, de én gyorsan megnyugtattam, hogy volt már rajta lyuk, úgyis mindegy..."
Ha hiszitek, ha nem, örültem még a lyukas nadrágnak is. Hajrá, játszanak a fiammal! Aztán majd finomulnak idővel de legalább nem áll az iskolaudvar sarkában, húsz méterről nézve a társai játékát.
Amúgy örömmel jelentem már jó ideje nincs panasza a legénynek, örömmel megy iskolába, a tegnap meg örömmel jelentette, hogy megdicsérték a versmondásért.
Azt hogy SEMMI miatt nem kapott szidást még nem tudom elhinni, ismerve milyen szétszórt.

Megszámoltam a foltoznivalót a 3 csemete után, de el se mondom mennyi van!
Ma ezzel ment iskolába:


Legalább a gépem ügyes. Nagyon szépen varr. Örülök, hogy a férjem nem sajnálta rá a befektetést annak idején. (Másodkézből vettük, de nem volt használva soha az első gazdája által. Az eredeti árából viszont sokat veszített azzal hogy mégis "second" volt.)

Ilyen a varrás a visszáján. Emil szakértő szemekkel megvizsgálta és kijelentette: jó munkát végez ez a gép! Egyetértek vele. (Csak én kéne még többet értsek hozzá...)

Igen, jól látjátok a cérna zöld, a nadrág sötétkék. Akarattal is varrhattam volna így, de ilyen cérna volt a gépben, nem volt időm cserélgetni. Végül nem is olyan rossz...


2010. december 6., hétfő

A jó öreg Nikoláje


Csáuseszku ha még élne, ma szabadnap lett volna a suliban, ááá de mégse volna jó mert minden szombaton iskolázni kellene. És ha csak ennyi lenne a gond...
Szóval hát jól van minden úgy ahogy van.
Történelemtanárunk (LaciLaci) mindig azt mondta, "fiam a történelemben nincs olyan, hogy mi lett volna ha..." Így lett, meglett.

A gyerekek sorbarakták a cipőjüket az este: " juhuhúúú, jön a Mikulás, de nemisigazhogyvanmikulás, mert nincs, de olyan kívááááncsi vagyok mit kapoook." Ez Emil.

Viszont idén mégiscsak van/volt Mikulás, vagy inkább angyalok...
Nem is vettünk semmit a gyerekeknek olyan nagyon szeretgette őket a Mikulás.

"Miklós bátyjának" és segédjeinek köszönet (az édességfejadag biztosítva két hónapra) nővérkémnek is (akinek csodajó memóriája van, egyszerűen nagyon óvatos kell legyek mikor mit mondok)
meg Boiszka nénjének, (vitaminbombázzuk magunkat jónéhány napig!)

A héten megint pörgünk, de ha jól belegondolok nem is emlékszem mikor ültünk nyugodtan.
Vasárnap bemerítés, első költözésünk óta és első az új épületben is.

Hálás a szívem.
Minden dicséret, a Krisztus Jézusé!

2010. december 4., szombat

Bounty bonbon


Akik ismerek közelebbről, tudják, hogy egyik kedvencem a Bounty.
Amikor megláttam Hajnalkánál a házilag készített bounty-t tudtam, hogy én is ki akarom próbálni.
Persze jellemző rám, hogy a recepteken szeretek csavarintani, vagy ha azon nem kell akkor a kivitelezésen...

Így születtek tehát ezek az ínyenc falatok.

Elővettem a jégkockatartókat (amit még egy kirándulásra vettem gyertyaöntő formának) és olvasztott csokival bemázoltam, utána be a fagyóba egy néhány percre és aztán nyomkodtam bele a tölteléket.
Lekentem csokimázzal, (fehércsoki, "márványos" -fehércsokiba kakaót keverve, és sötét csoki) vissza a fagyóba, pár perc múlva lehetett nyomogatni ki őket.
Volt mit nyomkodni, mert egyenesen 2 adagot kavartam be, abból kiindulva hogy nagyra volt dicsérve az említett blogon.
Nem lett elég a csokimáz, viszont az utolsókat bennehagytam a formában és ott várják meg a jövő hetet amikor csokimázt kapnak.
Színes muffinsütő papírba tettem őket.
Nekem tetszik a végeredmény, még ha nem is igazítottam utána a széleken.
Nagyon finom! (szerintem)
Ha találtam volna, magam számára keserűcsokival vontam volna be.
Kb. 13o drb lett belőle, közben a gyerekek is hordták ezért nem tudom pontosan.





UI. Nem írta a csomagoláson, hogy szilikon lenne a forma, viszont elég puha volt. Gondolom hogy az igazi forma azért mégis puhább, mert nem jött ki könnyen belőle. De aztán belejöttem.

UI.2.
Most ért haza Pálom és mondja, hogy alig ötvenessel tudott jönni az autópályán. Erősen havazik!
De jó, dejódejódejóóó!!!

Mennyi fájdalmat

bír egy ember?

1Kor.1o,13: ...hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

Tehát ami ránk van mérve ahhoz erőt is kapunk...
Pedig hányszor mondtam én is, ezt már nem bírom ki! De igen, Istennel igen. Mégis kibírjuk.
Sokszor figyelem egyesek mennyivel erősebbek mint én. Ők nagyobb terhet hordanak...

Családlátogatás.
Idősebb házaspár.
-Hány gyermekük van?
-Van... egy fiam, nős, a másik az nincs megnősülve, meg van egy aki nem lakik velünk, és... még van egy...
-???
-.... (könnyek) őt mindig várom. Egyszer majd hazajön!
- Hol van?
- ... nem tudom, már 48 éve történt. Megszületett, fölemelkedtem hogy megnézzem. Szép kerek arca volt ennyit láttam. Gyorsan visszanyomtak az ágyba. 3,6Okg. Fiú. Aztán elvitték. Mikor kértem hogy hozzák oda, azt mondták nem lehet. Délután egy papírt hoztak, írjam alá. Nem engedték hogy elolvassam. Én meg így nem írtam alá. Egyre csak a gyermeket kértem. Nem mutatták meg. Estig még visszajöttek néhányszor, hogy írjam alá azt a bizonyos papírt amit elolvasni nem volt szabad.
Nem írtam alá.
Este jöttek: Meghalt a gyermek! Nekem újra csak egy vágyam volt. Akkor engedjék nézzem meg. Nem baj, halva is, csak lássam. De nem, nem lehet. Este az orvos mondott valamit, reggel a másik orvos már egyebet beszélt. Nem voltak megegyezve, hogy egyformán nyilatkozzanak.

...

Járom Kolozsvár utcáit és figyelem az embereket. Vajon melyik az én fiam? (férj közbeszól - óh, nem ismerjük mi már meg... ) Én nem hiszem el hogy meghalt. Kinek adták? Hova vitték?
Még mindig várom. Egyszer majd hazajön...

48 év kitörli a fájdalmat? Azért mert van valakinek 3-4 akárhány gyermeke, a sokadik nem fog fájni ha "elvész"...???

Jer 31:15
Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek.


2010. december 3., péntek

A nagy ablakból...


Mártának és neked is...
és egy a konyhaablakból. Meglátogatott egy néhány napja ez a galamb. Egyenesen mulatságos volt ahogy pózolt a fényképezéshez. Egyszer jobbra másko ballra fordult. Ilyen közel még nem telepedett mellém önkéntesen egy madárka sem.
Telma élvezte nagyon.




2010. december 1., szerda

Időkímélő tipp

Korábban már gyakoroltam, de most a Barbone könyv újra elémhozta ezt a kis tiptop tippet.
Miután eldöntöttem miket sütök az elkövetkező hónapban, veszem a listát és minden recepthez kimérem a száraz hozzávalókat és felcímkézve bezacskózom. A zacsira azt is ráírom, hogy hol találom meg a receptet az illető sütihez. Ha a töltelékhez is kell pl. cukor vagy liszt akkor azt is kimérem és hozzákapcsolom a már előkészített zacsihoz.
A könyvben a receptek úgy vannak megadva, hogy külön oszlopban vannak a száraz és a folyékony hozzávalók.
Ha vajat-zsírt-margarint kell kimérni, azt is kimérem és feliratosan csomagolva visszamegy a hűtőbe.
A mérleg pihenhet egy hónapot-kettőt, és nekem legalábbis sokkal gyorsabbnak tűnik a sütés ezzel a metódussal.

Jó sütögetést mindenkinek.

Mit terveztek sütni Karácsonyra? Van-e "elmaradhatatlan" karácsonyi kedvencetek?