2010. február 28., vasárnap

Tegnap Krasznán



voltunk. Jó volt.
Sírtam. Muszáj volt mert gombóc nőtt a torkomba.
Hogy is lehet Ilyen kedves barátokat és még sok mást akikről kép nincs, könnyek nélkül otthagyni. Ugye szeretik az anyukák egyformába öltöztetni a lányaikat? Még a barátnők is!


Telma, Dorottya, Johanna


Lelkileg megerőltető nap után ma elég tompa volt a fejem, de legalább nem fájt nagyon, csak egy fura nyomás volt benne. De az is meglehet hogy rámtelepedett egy kis tavaszi fáradtság is, mert itt szép idő simogató meleg volt.

Így nézett ki az irodának egy kicsi része tavaly a költözéskor. Nem kaptunk elég dobozt. Idén mibe kerülnek a könyvek meglátjuk.



Kérdés: miért fordítja fel nekem a képet a rendszer? És hogy lehet visszaállítani? Mielőtt feltöltöttem rendesen állt a talpán!
Amint látjátok: Péternek köszönhetően, talpraállt!!!



2010. február 26., péntek

Vagyok

de hogy? Kérdeztétek sokan.
Hogy állok a pakolással...
Hát azzal úgy, hogy kicsit belefáradtam.
Talán túl sokat gondolkodtam rajta, hogy bele szabad fáradni.
Még nincs egy éve annak hogy ideköltöztünk Krasznáról, és már csomagolok.
Jelenleg a ruhákat válogatom át rendre mindenkiét a családban, hogy ne vigyünk tovább az abszolút szükségesnél egy darabot sem. Átválogatás után jön a dobozolás főleg a most nem használatos holmiknak. Pl. nyári cucc.
Következik a konyha. Ugyanaz a mese, válogatás... sok dobozka, amiben ételt szoktam küldözgetni idős rokonoknak meg nem rokonoknak, lehet abból se kell annyi amennyi épp "raktáron van"! Aztán dobozolás a konyha nagyrészének.
Köv. a hobbyrészleg, játékok ajjajajajajajjjj, szigorúúúúúnak kell lennem!
Iroda! Az különszám.
Hát így vagyunk.
Kép nincs. (Lehet jobb is!!! Plusz, most kiderül, hogy olvasnak-e kép nélküli bejegyzéseket is errefele...) Igaz, a telefonom is felmondta a szolgálatot nehogy képet tudjak készíteni vele. Még jó hogy édesapám megszánt és kölcsönadott egy éppen használaton kívüli telefont.
Sajnos csomó telefonszám úszott, mert javíthatatlan lett a telefonom.

Apropó. Jártatok már így??? Mi is lett a telefonommal... Telefonálni akartam és mikor kezembevettem látom hogy ki van kapcsolva (pedig fel volt töltve) de ahogy a kezembevettem tettem is le. Olyan forrrrrró volt azt hittem megégeti a kezem. Csak nézem ez meg mi akar lenni. Aztán aku ki, telefon lehül. Aku be -telefon lassan de biztosan forrósodik fel. Azóta se kép se hang. Hiányzik, nemcsak az elveszett telefonszámok miatt, hanem azért is mert szinte minden újonnan beírt névnek ki kell találjak valami rövidítést, mert nem fogad bizonyos karaktereken túl neveket.
Na, de ez legyen nekem a legnagyobb gondom... Irány még egy kicsit dobozolni.

Vasárnap Isten segítségével Krasznán leszünk. Egész nap. Nagyon várom. Most kezd nőni a gombóc a torkomba, hogy költözünk Krasznáról... érdekes jelenség lehetek. Még magamnak is az vagyok.

Vigaszom:

Tudjuk pedig, hoy azoknak akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak. Róma8, 28

2010. február 25., csütörtök

Chilis bab krumplival


Edit chilis receptje rögtön eszembe juttatta, jajderégnemfőztem már ezt a kedvencemet! Borzkonyhán annyi különbség van hogy krumplipüré jön a tetejére és egy kis reszelt sajt, plusz petrezselyemzöld. A kellő hatás kedvéért, na meg hogy kissé összeérjenek a dolgok, betesszük a (forró) sütőbe.

Találtam egy képet is hozzá... ezt még Donna készítette amikor együtt laktunk.
Ezzel várt haza minket egy hétvégi utazásról.
Annyit ide a baráti szeretetről, hogy ő akkor egyhetes böjtöt tartott, szószerint csak vizet ivott!!! mekkora szeretetre vall, ohgy nekünk elkészíti, közben ő meg sem kóstolja az egészet.
Thank you Donna! I can't forget that meal! I know you read me, you need to plan a visit to see us in our new home! Please, please, please...

Csomagot kaptam...

Giveaway Getától. Én lettem a boldog tulajdonos! Thank you Geta. I love all your quilts, you know that! It's an honor to have one of your works hanging on my wall.

2010. február 23., kedd

Rhododendron


Lidiának - az 55. olvasómnak.





Lóna...

Kedves hétvégét tölthettünk Lónán.
Nagyon megnyugtató számomra, hogy a gyerekek is mennyire hamar megszerették a leendő új otthont.
Ilyen módon is köszönjük a testvérek szeretetét, a meleg fogadtatást.







2010. február 20., szombat

További kedvenc képek



Ezúttal Mammkának. És minden madárkedvelőnek.
Folkestoni tartózkodásunk alatt, volt egy kis pindurka kertje a barátnőmnek.
Veteményezés közben látogatott meg minket a vörösbegy. (Az egyáltalán? te vagy a madárszakértő...) Leállt a munka. Egy darabig legalábbis. Soha nem láttam ilyen közelről szabadon röpködő vörösbegyet. Úgy eltetletm vele.
Nézzétek meg ti is. Ugye aranyos?

2010. február 19., péntek

Csiga





még jó hogy csigalassúsággal csúszik... Különben nem ültem volna mellette legalább fél órát, míg a gépem hajlandó volt a csigára és nem a háttérre fókuszolni!

Fa,





... hargitaibeának. Nem, nem verseny. Nem versenyképes géppel volt készítve a kép! Csak belegondolok mit hoztál volna ki ilyen "alapanyagból" a te gépeddel...

Idén tavasszal már két éve, hogy a Secquoia National Park-ban jártunk. Aki egyszer ott jár, többé nem felejti...

2010. február 18., csütörtök

Olvasóimnak


Tudtátok?
Egyes népeknél a férj úgy mutatja ki a felesége iránti szeretetét, megbecsülését a világ előtt, hogy ékszereket vásárol neki. Minnél ékszerezettebb a nő annál jobban becsüli a férje.
Amikor Folkestone-ba költöztünk, egy 2 emeletes házban laktunk. Egyik lakásban egy nepáli család lakott. A kisfiúknak a szülinapjára megérkezett a nagymama is Nepálból.
Képre kattintva megláthatjátok hogy van még olyan ékszer is amit így nem láttok.
Tetszik? Kulturális sokk...
Minket is lehívtak a közös udvarra egy kis harapnivalóra, azóta szeretem a curryt.

Hát ha nem is vagyok úgy felékszerezve... de engem is szeret a férjem!!!


2010. február 17., szerda

50 olvasó

Köszöntelek Evódia. Nemcsak téged, hanem 1-5Oig mindenkit.
Talán nem tudja mindenki: nagyon szeretek fényképezni. Talán örököltem édeasapámtól. Neki még mindig megvan az előhívó laborja is. Fekete-fehér, de nem baj. Manapság újra divat!
Mennyit ültünk ott a sötétben, alig pislákoló speciális lámpával világított kis kamrában.
Lestük ahogy életrekel a fehér papíron a körvonala valaminek... Na, nem tartok előhívó leckét.

Ezt a képet nagyon szeretem.
Hattyú a Temzén.
Nézegeti magát...
Ugye egyedi vagyok? Pedig olyan átlagnak néznek az emberek.
Minden hattyút olyan egyformának. De ők sokszor magukat is annak látják...
Fehér ember a feketét,vagy fekete a fehéret. Mindegyik a maga helyén azon agyal: vajon hogyan tudják ezek megkülönböztetni egymást...
Nézzem csak közelebbről...
Igen, teljesen egyedi alkotás!

Egyetértek. Teljesen egyedi alkotás minden egyes olvasóm is.
Értékesek.
Nagyon!


Ez a fekete gyöngyszem nem a Temzén úszkál. Ugyanott fényképeztem ahol a pónit Áronnal.






Visszapillantás 3.


Egy érdekességet még megemlítek a bibliaiskolában töltött félévről.
Az én napi programom olyan volt, hogy délután szabad voltam pár órát amíg Emil oviban volt, mert Áron akkor aludta déli álmát. Így a délutáni órákban egy kis üzletben dolgoztam mint önkéntes.
Az itteni "Second Hand" boltokhoz hasonló Charity Shop-ban. Vagyis "Jótékonysági bolt".
Rengeteg van belőle Angliában. Ezek az üzletek abban különböznek a mi turkálónktól, hogy az "áru" a néptől érkezik. Használható de megunt, kinőtt, nemtetsző ajándékok kerülnek be. Nemcsak ruha, elektronika is, könyvek, edények stb.
Minden ilyen jótékonysági boltnak megvan a célja, hogy mit támogat a befolyt összegből. Ahol én voltam az a helyi kórházat támogatta. De van sok más. Rákkutató intézetet, vakvezető kutyákat nevelő szervezetet stb. támogató üzletek.
Általában kevés alkalmazott van, legtöbb munkát önkéntesek látják el. Ez a bolt magamkorú önkéntest rég nem látott, szegény mamák hálálkodtak is, mert sokszor kellett cipekedni és legtöbbjük felül volt a 7O-en!
Az önkéntesek munkája abból áll, hogy átvegye a holmikat az ajándékozótól, (szélesen mosolyogva megköszönje) átválogatni, rendszerezni, árazni, ha semmire se jó kicipelni a nagy kukába. A ruhák cetlijére mindig 3 dolgot írtunk. Amikor épp áraztunk, hányadik hétben vagyunk, a ruha mérete és ára. Megfigyeltem, hogy rendszeresen átfésültették velünk a kinntlevő ruhákat. Ha 3 hetet kinnt ült és nem vette meg senki, ment a ruhabegyűjtő központba. Nem tartották a vállfán fél évig!

Egyik barátnőm mondta, jó volna nálunk is ilyen üzlet! Ő lenne az első aki pár zsák ruhával beszáll! Nem is rossz ötlet...

A képen Heather és férje. Heather állandó munkásként dolgozott. És nagyon sírt amikor eljöttünk onnan...

Visszapillantás 2.

Jegyességünk 3 hónapot tartott. Pálnak ez az időszak vizsgaidőszak is volt, így nem találkoztunk sűrűn. Ha emailt akartam olvasni akkor be kellett menjek Zilahra (17 km.) egy internet kávézóba, és ha telefonálni akartam, a legközelebbi telefonfülkéig le kellett biciklizzek Baksára (ez csak 2-3km.) Hajaj a régi szép idők... de a mostaniak sokkal szebbek! Júlisusban volt a menyegzőnk, Krasznán Szeptember 1-én kezdtük a munkát. Egy nagyot lépve 2005 ben Angliába költöztünk egy évre ahol a férjem mesterizett. Ez az év egy különleges év volt.
Emil (akkor 3 évesen) ott járt fél évet óvodába, ahol egy kettő ráragadt az angol nyelv.
Először a régi bibliasikolánál laktunk ahol akkor 2 erdélyi diák volt, itt egy kép az évzáróról:

Itthoniak felismeritek a mieinket?


Folyt. köv.

2010. február 16., kedd

Emlékezz vissza az útra



és Megtartódat áldd, bármilyen sok volt a próba az mind javadra vált...
Ezt az énekrészletet lehet a Zenekuckóba kellett volna írjam...
De ideszántam.
Keresek képeket a gépen. Figyelem mi is történt az elmult (lassan) 1O év alatt életünkben.
Július közepén tíz éves házasok leszünk.
Menyegzőnk után kevéssel Szeptember 1-én álltunk munkába Krasznán. (Szilágy megye)
Isten kegyelme vette körül életünk. Formált szenvedés által is. Megendegte, hogy bőrünkön érezzük "Fű az életünk" ami pillanatok alatt elszáradhat.

Visszapillantás.
Mikor Pál megkérte a kezem Bibliaiskolában tanultam Angliában. Ő egy konferenciára érkezett oda '99 Decemberében, és érkezése estéjén megkérte a kezem. Azelőtt soha nem beszélgettünk együtt "ilyen" témában. Az év nyarán láttam egy konferencián, és egy Chapel Project-en (egy hetes imaház építés) ott voltam én is pár napot, mivel körzeti munka volt, személyesen nem beszélgettünk. (Elmondása szerint ő ott lett fülig szerelmes...) Meglepett vele alaposan, át is értékeltem az életem. Ugyanis, sok nehézségen mentem át már addig és úgy gondoltam, nekem nem tenne jót a házasság. Erős elhatározásom volt, hogy nekem nem kell férjhezmenni. Úgytöbb éreztem sokszor, hogy még én sem értem magam, hogyan tudom majd megértetni magam még mással is. Aztán az igényeim sem 16 éves szinten voltak... Belegondoltam, hogy a férjemre fel kell nézzek, tisztelni kell, engedelmeskednem kell neki, és ha nem tudok felnézni "rá" házasság előtt, akkor utána sem lesz könnyű. Brassóban voltam '99 Januárjától pár hónapot, és ott láttam egy családi képet a Borzási testvérekről. 5 fiútestvér, mindenkinek családja kivéve egyet...
Akkor dobbant egy nagyot a szívem... hát Egy van, akire igazán fel tudok nézni, de az nem kér meg SOHA! Ezért nem is álmodoztam róla, amikor eszembejutott mindig elűztem a gondolatát is. Habár Borzási Gyuláéknál voltam akkor -könnyen kitalálhattátok- (Márta rokonom) Pállal nem találkoztam.
Márpedig csodák vannak... 24 éves voltam mikor Pál megkért. Első gondolatom az volt: húúúú, hát szabad szeretni! A második: jaaaaaaaj ez lelkipásztor lesz! Na, arra én képtelen vagyok hogy pásztorfeleség legyek. Zsoltárokból olvastam akkor. Mikor olvastam Zsolt 18,3o (Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom!) ... világos lett minden. Itt nem arról van szó hogy ÉN mire vagyok képes. Mire vagyok képes az Úrral!?!
Nélküle semmire. Vele bármire.
Eljegyzésünk Áprilisban volt, azon a hétvégén amikor Anligából hazaértem.

Visszatérve a Bibliaiskolai évre, itt egy néhány kép az iskola épületéről és a kertről.


Januári kép: feledhetetlen hóvirágtakaró, és még van ettől több is csak itt szépen látszik az épület is.


A kert ahol dolgoznunk is kellett. Hatalmas munka: őszi falevelek gereblyézése ill. fűnyírás...


Mindenki kedvenc fája...


2010. február 15., hétfő

Istenfélelem

Londoni busz egy éve (autóból fényképeztem ezért ilyen a minőség) merész felirattal:
" There's probably no God, now stop worrying, and enjoy your life!"
Érdekes módon az Istentagadó amikor bajba jut egyszeriből megtalálja Őt. Hány orvos mondja el, ő még sosem látott ateistát a műtőasztalon. Általános az "Istenem csak most segíts meg" felkiáltás...

Nem az a kérdés, hogy van-e Isten, (az a tény, hogy vitatni lehet valamit már mutatja, hogy az a valami létezik) az itt a kérdés hogy akarjuk-e követni, félni Őt. Akarjuk-e megismerni milyen Ő? Akarjuk-e tudni, hogy mi a terve velünk?

Egy év kényszerszabadság után férjemnek döntenie kellett a jövő felől.
Vége a bizonytalanságnak, megszületett a döntés.
Lóna.
Isten segítségével ott lesz az otthonunk, a családunk (akiket már nagyon vágyok megismerni). Megyünk szolgálni, szeretni.

2010. február 11., csütörtök

Romanesque



Ezt hogy hívják magyarul? 4 éve fényképeztem egy kis skót falu zöldségesboltjában.
Akkor úgy hallottam, hogy a brokkoli és karfiol keveréke? Ismeritek közelebbről? Itt nálunk még nem láttam, így nem tudom milyen íze van.

Betegápolás...

Áronunk beteg. Nagyon csúnya a mandulája, és állandóan küszködünk a magas lázzal. Van hogy hamarabb be kell adjam a lázhúzót mint az előírt idő.
Eszembejutott egy kép amit még Yorkban készítettünk évekkel ezelőtt. Egy "kis játszótéren" ahol kis miniállatkert is volt (persze fizető belépős), vagy inkább farm de sok érdekes állattal, Áronnak nagyon megtetszett ez a kis póni. Gondoltam megmutatom nektek is, ha már megkerestem, hogy őt felvidítsam egy kicsit.

2010. február 8., hétfő

Szó-vár-é?, vagy szó váré? avagy Szóváré...


Melyikre szavaztok? A nagy pöttyösre vagy a kis pöttyösre?



Krasznán azt mondják, hogy "szóváré". Tudjátok mit jelent? Én nem tudtam sokáig. Aztán megmagyarázták. Ez amolyan téli összeruccanás barátok között. Beszélegtés, kézimunka stb.
Múlt héten kedves barátnőm Klári jött át hozzám egy kis szóváréra. Hogy meglegyen a kézimunka oldala is a találkozónknak, varrtunk a lányoknak egy-egy eperpárnát.
Két tündéri kislány. (Bocsi NAGYlány). Dorottya és Johanna.
Köszönöm, hogy meglátogattatok. Mindig jó veletek lenni! Na, most honvágyam lett... mester utcai...

Krasznaiak közül meg tudná mondani valaki honnan jön ez az elnevezés? Talán először "betüváras" játékok zajlottak eféle estéken? Vagy csak a beszélgetés miatt? Nagyon érdekel az eredete, ha tudja valaki...


2010. február 4., csütörtök

Liba vagy kacsa?


Kizárólag családi használatra... Mert egy kicsit nyomorék, de azért nem beteg. Ezért még nem fogjuk levágni...!!!
Megtörtént: (Déd)nagyapámék épitkezésben dolgoztak. Egyik helyen ebédidő lévén a kisfiú szaladt bekiabálni az éhes munkásokat:
"Jóska bácsi! Jöjjenek ebédelni! Levágta édesanyám a beteg tyúkot!!!
Jó étvágyat Jóska bácsi!

2010. február 3., szerda

Kókuszos keksztekercs


Ez lemaradt a tegnapi beszámolóból.
Sütés nélküli recepteket azért szeretem, mert amíg megsül ez-az a lerben, addig elkészül egy-egy ilyen "sületlen süti" is.

Mikor először készítettem biztosan a netről szereztem a receptet hozzá. Aztán a mennyiségeken annyit kellett alakítani, hogy most már nem receptezek.
Mindent ízlés szerint teszek bele.
Azért egy körülbelül recept mégis:
Most Kb 1,5 kg háztartási keksz (én most petit kekszet vettem amit robottal porrá zúztam, nem maradhat nagyon darabos mert akkor nem lehet jól nyújtani), 3 knl kakaó, Rum esenc, 1 Ráma margarin, cukrot nem tettem, tejjel gyúrtam elég keményre. Arra kell vigyázni hogy nyújtható legyen. HA túl puha, ragad össze-vissza. Ha túlságosan kemény és száraz akkor nyújtás közben repedezik, kicsit kezelhetetlen. Tehát a lényeg az hogy lehessen dolgozni vele szépen. Annyi részre osztjuk, amilyen csinosra akarjuk készíteni. Ezt most 4 részre oszotottam. Kinyújtjuk, és rákenjük a tölteléket. Feltekerjük. Becsomagoljuk aluóliába, vagy amibe akarjuk, és lehűtjük mielőtt szeleteljük. Ha hamar szeletelhetővé akarjuk tenni, akkor tegyük be egy órára a fagyasztóba. Fagyosan, ill. lehűtött állapotban, a csíkok szépen látszanak. Ha frissen szeleteljük a csíkok összemosódnak. Hűtve finomabb is.
Töltelék: 1 Ráma margarint kb fél csésze porcukorral és egy 200 gr-os kókuszreszeléket összekeverünk. A cukor mennyisége a krémnél attül függ (legalábbis nálam), hogy milyen édes a kekszmassza. Ha az édesebb kekszből van akkor a tölteléket nem készítem annyira édesnek. A tölteléket is osszuk el annyi egyenlő részre amennyibe a keksztésztát osztottuk, nehogy töltelék nélkül maradjunk az utolsó darabnál.
Nári verzió (de nemcsak): tej helyett ami hamar megsavanyodhat benne, dobozos narancslével gyúrom a tésztát. Ilyenkor több cukor kell bele. Jöhet még baracklekvár vagy narancslekvár 2 kanállal. A töltelék igazodik újra az alaptésztához.
Nagyon finom, nálunk családi kedvenc.

Ha valakinek van "jól bevált" mindig használatos receptje, nyugodtan írja meg.

2010. február 2., kedd

Lovacska


Emil kérésére.
Kiseri tudom mit mondasz... "ugye mondtam én..." Mert egyre csak bíztatott, hogy menni fog az, "aki tud eperpárnát varrni, az tud mást is". Csakhogy az eperpárna olyan egyszerű volt. Egy egyenes varrást bárki tud!
Viszont kiseri a varrásban nagy szakértő. Egy szép táskát is készített a laptopomnak nemrég.
Nagyon ügyes. Ő csak rajzol egyet megvarrja és kész. Nekem ez ugye egész estémbe került, Emil viszont derült. Először olyan szerencsétlenül nézett ki, gondoltam felteszem találóskérdésnek. Aztán ez lett. Most már nem varrnák többet ilyen karcsú lábakkal lovat. Erre ment rá a sok idő. Meg az a farok! Az majdnem bennmaradt a hasába. Nem tudtam volna kifordítani. Megkérdezük Telmát, hogy mi ez... azt mondta "ovacska". Hát akkor nem találóskérdés, hanem lovacska lett.
Most jól elvan őrzi a John Owen kommentárokat.

Fonott kenyér

Napraforgó receptje alpján:
Hozzávalók:
- 70 dkg liszt
- 250 ml tej
- 125 ml olaj
- 2 tojás
- 4 dkg élesztő
- 1 tk. cukor
- 2 tk. só
Ma egy barátnőmet vártam hozzám. Sajnos elmaradt a látogatás. A lányát be kellett szállítsák a kórházba az éjjel és nagyon kimerült. Gondoltam meglepem egy napraforgókenyérrel. (Meg egy mákossal. Arról már nem tudtam képet készíteni, mert elküldtem. Recept a hugomtól és a nosalty oldaláról van, nagyon finom, oda meg linket nem tudok adni mert nem megy az oldal.) Szóval a sütés össze is jött, csak hát ha sütök akkor nekünk is kell valami mert a fiúk kikérik maguknak. Megdagaszottam a napraforgókenyeret nekünk is.
Igen ám, csak Emil gyúrni akart. Saját művet. Kígyó, süni, satöbbit. Hát levágtam a tésztából felétől kevesebbet és nekiadtam. Aztán azon gondolkodtam mi legyen a nekem maradt részből.
Emlékeztem hogy amikor a napraforgókenyér talán eredeti készítőjének az oldalán jártam, láttam nála valami fonott kalácsot. Azt próbáltam csak úgy emlékezetből leutánozni a maradék tésztámmal. Nektek azért csak megkerestem a linket. Ott mákkal van meghintve. Nekem tetszik. És nagyon finom. Felszeleteljük és mindenki a kedvenc lekvárjával fogja megvacsorázni.

Közben csak elindult a NO SALTY oldal. Itt a mákos recept! Nagyon finom.

Bocsáss meg, belealudtam...

Plusz egy csokor virág. Csak úgy.

Egyszer a férjem jön ki egy virágüzletből, és találkozik egy ismerőssel.

-Pál testvér kinek vette azt a szép csokor virágot?

- A feleségemnek.

- születésnapja van?

-Nem.

-Névanp?

-Ó, nem.

-Valami ünnepély?

-Nem. Csak úgy. Mert szeretem.

Hát igen, én szoktam csak úgy virágot kapni. Idén ez a második, és a szép szál fehér rózsa után ez igazi tavaszváró!